Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Csiki László: A kezdet vége
Csíki László A kezdet vége Aznap mintha a fél ország vasúton kelt volna útra, mint halottak napján. Zsúfolt vonatokat láttunk a sínekkel párhuzamos műútról, a meleg gépkocsiból. Mintha minden utas felmenője a fővárosban nyugodott volna, hótól roskadozó örökzöld lombok alatt, arra tartottak, akárcsak mi négyen: Kucu-Kucu, a két társa meg én. A két esetleges alak közül ismertem az egyiket, a rücskös tarkóját legalábbis a kormánykerék mögött. A másik egy szótlan, halvány őrnagy volt. Ránézésre: szürke arcú aszkéta, akár egy püspök böjt után. Csurgóit a verejték arca árnyékos barázdáiban, és minden döccenőnél azt mondta: az anyátokat! - és közben sötét öltönyére rázta a hajkorpáját. Döcögtünk a hegyre kanyarodó úton, és Párizsban túlságosan kifinomult a hátsóm ahhoz, hogy sajgás nélkül viselje. Az egymást követő vasúti szerelvényekben vígabban voltak nálunk. Halottak napján nem is tűznek ki nemzeti zászlót a vonatok ablakába. Itt mindeniken lobogott legalább egy, a fagytól mereven. A hóverte kis állomásokon senki nem szállt le, de egyre újabb emberek kapaszkodtak fel a síkos lépcsőkre, és lök- dösték bennebb a folyosón az utasokat. Azok előzékenyen bennebb húzódtak, helyet szorítottak nekik, nem méltatlankodtak, igaz, nem is ölelgették egymást. Osszeizzadtak mégis. Senki nem evett, papírzacskóból legalább, mint ilyenkor szokás. Bizonyára beszéltek is, szavakkal volt tele a szájuk, de nem hallhattam őket. A vastag kabátokba burkolózott emberek melegétől megolvadt a dér az ablakokon, kívül-belül csurgóit rajtuk a pára, noha kint meg kellett volna fagynia. De, úgy látszik, tartotta a meleget valami eddig tapasztatlan hevület, mely még a vaspalánkon is átsugárzott. Többnyire férfiak utaztak a verejtékes vonatokon. A feleségüket, az anyjukat otthon hagyták, vigyázzon a gyerekre és a tyúkokra. Biztosan olyanokat mondtak indulás előtt: ha nem jönnék vissza, nevelj rendes embert belőle, és vigyázz a kutyára. Két napra bekészítettem a kályha mellé a tüzelőt. Akkor jöttem rá, hogy valami igazán fontos esemény készül, amikor az egyik állomásfőnök is felszállt. Kis indító tárcsáját is magával vitte, de nem tudott hadonászni vele a zsúfoltságban. Felborult a menetrend, egymást érték a vonatok.- A seggem ha várta ezt - mondtam Kucu-Kucunak.- De még a fejed is!- De fáj - mondtam. 7
