Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 10. szám - Pienták Attila: Három verseskönyv (Egy rock & roll születése)

Az arcokat és tárgyakat megfigyelő narrátor a test állapotának rögzítésében a korszak megragadására vállalkozik,41 az enteriőrök a folyamatos és észrevétlen megfigyelés szolgálatába állíthatók: „Leó a kávéház berendezéséből, a zsíros tarokkártyákból, a rozzant sarokasztalból...a kasszában található pálinkából, a teásedények formájából... helyre tudta állítani a városka társadalmának teljes békebeli ábrázatát." (SZH).

A Szűrve, habbal szövegében a „Newyork" kezdettől fogva olyan szakrális térként tételeződik, amelyben vallásos térélményre emlékeztető érzet jön létre:42 „...a fiúnak Jeruzsálem vagy Jerikó félelmetesnek képzelt szent épületei jutottak eszébe..A tér a kiszámítható, biztonságos, ismert kategóriáit tartalmazza:43 „Úgy érezte magát a kávéházban, mint Napóleon a táborban, katonái közt. Minden ismert, hatalma volt a dolgok fölött." A Budapest nagykávéház olyan hely, amely „öröktől fogva létezik", a benne kialakult szabályok a kinti világ életét is meghatározzák.44 Az üvegfalak és tükrök, a tükörbe nézés motívuma, a reflektáltság magas fokát biztosítják a szövegeknek. Ezek a - nagyvárosi-kávéházi irodalom darabjaiban gyakran felbukkanó - jelenetek a szubjektum önmagával való szembenézésének, a mikro- és makrokömyezet önmagába zártságának manifesztádói. Ennek egyik legkifejezőbb példája, amikor a környező utcák épületei a „Budapest" üvegében tükröződnek: „...látható Budapest látképe is, éppen most itt a Budapest kávéházban..."

A társadalmi szerep, amelyre a vizsgált szövegek szereplői szocializálódtak, a nyilvánosság közegében megjelenő teatralitást követeli meg tőlük, ez a teatralitás a Senett által folyamatos újradefiniálásnak nevezett állapotban van45. A Szűrve, habbal házaspárját az őket érő kulturális hatások gyors válaszokra késztetik46, főszereplőik a kávéházi térben megtalálják az „Az elhagyott haza viszontlátásának örömé"47-t. A Budapest, nagykávéház rögzített terében ezzel szemben már kialakult identitással rendelkező típusok diskurzusaiban jelenik meg a „kiábrándító" nagyváros képe.

41 Benjamin 2001, 218.; Featherstone, Mike: Consumer culture and postmodernism. London 1991, 72.

42 Mircea Eliade: A szent és a profán. Budapest 1996, 16.

43 Faragó Kornélia: Térirányok, távolságok. Újvidék 2001, 116.

44 Tarján 1980, 183.

45 P. Müller Péter: Város és teatralitás. In: Terek és szövegek. Újabb perspektívák a városkutatásban. Szerk.: N. Kovács T.-Bőhm G.-Mester T. Budapest 2005,117-129, 118.

46 Peter Braun: A kultúra és az elbeszélés. A kultúratudományos narratológiáért. In: Antropológia és irodalom. Szerk.: Biczó G.-Kiss N. Debrecen 2003, 27-42., 38.

47 Hunyady 1993, 43.

108