Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 10. szám - Kovács Krisztina: A tér alakzatai (Hunyady Sándor: Szűrve, habbal – Nagy Lajos: Budapest nagykávéház)

„Az alakja olyan, mint a nyomtatott L betűé... hosszabbik, keskenyebb részének az ablakai egy mellékutcára nyílnak, a szélesebb, rövidebb részéé pedig a körútra." A cél mindkét esetben az ellenőrzés, a teljes hatalom gyakorlása.29 „És miután a kártyaszobában már nem volt fölfedeznivaló számára, leszállt a mélybe... „Ahol a tarka, kevert, elegáns és színes közönség tolongott. Nézett, figyelt, gondolkozott. És lassan-lassan kezdett előtte kibontakozni annak a nagyvárosnak társadalmi képe, amelyben élt" (SZH). „Olyan a mellékutca, mint egy akvárium, már így a kávéházból nézve. Mozognak benne az emberek, fel és alá úsznak.30 Mintha csak azért járnának, pardon, úsznának erre, hogy a Budapest vendégei ne unatkozzanak" (BN).

A kávéház mindkét szövegben az egész világot jelenti:31 „Abban a kis körben, mely nem nagyobb, mint amekkora területet szabad síkságon az ember tekintete bejárhat, benne van az egész nagyvilág. A kis kör szerves alkatrésze a nagyvilágnak, s annak minden tulajdonságát magában foglalja" (BN). „...amelynek jóformán annyi rétege és szabálya volt, mint magának az életnek" (SZH). A szabályok áthágásával járó határátlépés következményeit vállalni kell. Spitz szeretője nappal nem mehet be a kávéházba: „a Newyork szelleme nem is tűrte volna, hogy valami üzletszerű leányvásár fejlődjék ki az emeletén."32 A „Budapest" „rejtőző" prostituáltját, Dobosinét újsághír leplezi le, és teszi a kávéházat számára tiltott hellyé.

Az ilyen módon működő térben mozogva a szereplők olyan utasokká válnak, akik valójában mozdulatlanok33. A helyben maradó utazó pozíciója a modemitásra jellemző szerep, amely amellett, hogy az énvesztéssel szemben védi a személyiséget, a tökéletes hatalomgyakorlás eszköze. így jelenik meg a vizsgált szövegekben is: „a Budapestből ki sem mozdulni - és mégis meg lehet ismerni Budapestet..." (BN). A Szűrve, habbal főszereplője számára a helyhez kötött mozgás kiindulópontja a kártyaszoba, amelynek „oltalmazó bekerítettségé"-ből34 előbb a földszintre, majd a prostituált nyomában a karzatra juthatunk. Később a kávéház belső területei felé haladva, valószínűleg nem véletlenül, a városi köztér birtokbavételét jellemző haladási irányt követhetünk35. A hely szakrális természete megközelítésének problematikusságából adódik: „Ruhatár a bejárónál...Előbb ajtó. Azután forgóajtó, négyrekeszes... s onnan nyílik megint egy ajtó a kávéházba..."

29 A kávéház terei a birtokbavétel során a város tértipológiai kategóriái közül a nem állandóan használt, ismeretlen tartományból az esetenként használt és csak felületesen ismert, majd az állandóan használt, ismert felé haladnak. Niedermüller 1995, 569.

30 Az „akvárium" a Newyork kávéház tánc- és biliárdtermének közkedvelt elnevezése. Deréky, Pál: Die Kafehausliteratur in Budapest (1890-1940). In: Literarische Kaffeehäuser. Kaffeehausliteraten. Szerk.: Rössner, M. Bécs-Köln-Weimar 1999, 151-173., 157. A kávéházi regényekben gyakran használt „mély", „mély víz" kifejezések olyan metaforikus hálót hoznak létre, amely a szövegek közti átjárás játékát is lehetővé teszi.

31 Az egész élet tere, különböző tevékenységek terepe. Az ismert anekdota szerint a Newyork főpincére Karinthyt felesége, Etel Judit távolmaradásáról faggatta. Miután megtudta, hogy az ok a gyerekszülés, azt válaszolta, ez nem elfogadható érv, az alagsorban, a biliárdasztal is alkalmas lett volna erre. Deréky 1999, 158.

A szűk térben létrejövő, differenciálódó univerzum a városi irodalom gyakori témája. Szabó Zoltán Szerelmes földrajz című szövegében a lakóhelyül szolgáló bérház ugyancsak a társadalom keresztmetszeteként tételeződik: „Szülőfalum a roppant bérház volt, melynek harmadik emeletén laktunk, volt is annyi lakosa, mint egy uradalmi tanyának, esemény is volt benne elég..." Szabó Zoltán: Szerelmes földrajz. Budapest 1999, 16.

32 Hunyady 1993, 68.

33 Zarko Miletovic: A tér mint áru. Pompeji 3 (1992) 125-140., 139.

34 Richard A. Etlin: Az esztétikai és az egyéni térérzet. Enigma 20-22. (1999) 106-133., 122., 132.

106