Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Kovács Krisztina: A tér alakzatai (Hunyady Sándor: Szűrve, habbal – Nagy Lajos: Budapest nagykávéház)
funkciótlan saját lakótér: „.. .amelynek három oldalról rendes kőfala volt, de a negyediken csak egy tejüveg ajtó határolta el az előszobától" (SZH)19. A „bűnös" város20 mítosza a Budapest nagykávéházban montázsszerű szerkesztési módja miatt a szereplők sétái során folyamatosan jelen van:21 „szétnéz, mintha tekintetével mutatni akarná szerte a városban a nyomort..." A Szűrve, habbal zsidó kereskedősegédje számára a városi környezet, mint az abnormalitás terepe, a 'veszélyes helyek'22 (a prostituáltak által látogatott Árpád kávéház) látványa mellett 'beavatási szertartások' révén (a „Newyork"-ban töltött első este: disznóhús evés, kártya) válik láthatóvá. A városlakókat a heterogenitás lakóhelyük „kulturális domesztikálására" ösztönzi,23 térfoglalásuk az általános, közösségi terek partikularizációja irányába hat.24 A nagyváros bonyolultsága miatt a szubjektum értelmezési lehetőségeit a kiszámíthatóság, egzaktság kategóriái határozzák meg. A város a járás és látás révén olvasható, ezt az érzetet a narrátorok állandó mozgása hozza létre: az utca „az idegenek egymással történő folyamatos szembesülésének" színtere, a kávéház zárt terében a tekintet „asztalról asztalra vándorol".25 A Szűrve, habbal hőse az otthonosság megteremtése érdekében a határvonalakon, térelválasztó elemeken belül értelmezi a helyeket,26 azokkal szemben a meghódítás igényével lép fel, csak később kezdi űrben érezni magát.27 Az újabb helyszínektől megretten, számára a Newyork kávéház jelenti a biztonságot, térhasználatát a határok közt mozgás, a belépés, kívül maradás kérdései jellemzik. A Budapest nagykávéház szövegében a belépés nem kérdés, kezdettől a biztonság és mindentudás helyének képzetét kelti: „Legyünk a Föld bármely pontján, s nézzünk szét bármilyen kis körben.... Menjünk be akármikor, mondjuk ezerkilencszázharmincöt július harmadikán este a Budapest nagykávéházba... Szép, nagy, villanyfényes, tiszta, jó, óriási ablakokkal..." A kávéházi üvegfal a tér birtokbavételének veszélytelen kísérlete, az átmenet nélküli átlátszóságot hozza létre. Olyan határvonal, amely mikroszkopikus látásmódot tesz lehetővé, legitimálja a megfigyelést, ugyanakkor el is rejt. Amellett, hogy gyors kommunikációs lehetőséget biztosít a belső és külső tér között, egy láthatatlan cezúrát is közbeiktat, amely megakadályozza, hogy ez a kommunikáció tényleges nyitás legyen a világra.28 A Szűrve, habbal szövegében az „Árpád" prostituáltjai az üvegablak közvetítésével válnak az utca tartozékaivá: „így messziről nem tűnt borzalmasnak a dolog. A bűnt egyszerre távolivá tette az üveg hidege." A „Budapest"-ben a megfigyelést a hely alaprajza segíti: 19 Hunyady 1993,11. 20 Gyáni Gábor: Modernitás, modernizmus és identitásválság: A fin de siécle Budapest. Aetas 19 (2004) 131-143., 134. 21 A város mint az ellentmondások terepe hasonló módon jelenik meg Bródy Sándor prózájában: „És a boldog város szinte elerjesztő jólétében minduntalan a nagyváros szegénysége járt az eszemben." Hanák Péter: A Kert és a Műhely. Budapest 1999,115. 22 Olyan terület, amelyet a városi népesség jelentős része nem használ. Niedermüller 1995, 560. 23 Niedermüller 1995, 562. 24 Georg Wilhelm Friedrich Hegel: Előadások a művészet filozófiájáról. Budapest 2004, 262. 25 Tarján Tamás: Nagy Lajos. Budapest 1980,182. 26 Kevin Lynch és Kepes György rendszerében ezek olyan stratégiai pontok, ahol eldönthetjük, hogy tovább folytatjuk-e utunkat, vagy irányt változtatunk. Lukovich Tamás: A posztmodern kor városépítészetének kihívásai. Budapest 2001, 64. 27 A modernitás térélményére jellemző módon. Kállai János-Karádi Kázmér-Tényi Tamás: A térélmény kultúrtörténete és pszichopatológiája. Szerk.: Kardos K. Budapest 1998, 42. 28 Jean Baudrillard: A tárgyak rendszere. Budapest 1987, 48-50. 105
