Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 10. szám - Kovács Krisztina: A tér alakzatai (Hunyady Sándor: Szűrve, habbal – Nagy Lajos: Budapest nagykávéház)

A kávéház a magán- és a köztér keveréke, amely a polgári lakás kihelyezett részeként egyrészt intim, személyes térként működtethető, másrészt a látás, nézés, a panorámát biztosító elrendezés révén állandó részvételt biztosít a köztérben.8 Ez a tér a közép-kelet- európai régióban olyan szimbólum, amely a civilizációs előnyökért cserébe asszimilációt kínált.9 Az ilyen módon elrendeződő, ellentmondásos elemek egyesítését végrehajtó közegben10 11 elkülönülés és közösségi élet egyszerre valósulhatott meg.11 A kávéházi demokratizmus lehetővé tette a különböző társadalmi csoportok találkozását, ezek integrálása azonban csak részben valósulhatott meg. A korok, nemek, rangok keveredése nem jelentette azt, hogy bárki bárhová odaülhetett, ezt a struktúrát a törzsasztali rendszer és a térelválasztó elemek ügyes használata biztosította.12

A kávéház mint a kulturális reprezentáció terepe, a kávé fiziológiai hatása miatt a szellemi munkához szükséges érzékeny észlelés jelentését is hordozza.13 A Szűrve, habbal című kisregény szereplői számára leginkább a tanulás, a Budapest nagykávéház újságíróinak a lapalapítás helye.

A Szűrve, habbal főszereplőjének, Spitz Leónak életében a különböző kávéházak a szocializáció, az identitásképzés, a társadalmi emelkedés állomásai. A modem metropoliszt ábrázoló nyugat-európai és amerikai előképekhez14 hasonlóan főhős nélküli Budapest nagykávéház15 szövegében a világ fontos jelenségeit egyetlen helyszín modellezi.

Mindkét kisregény tágabb környezetének változásai Carl Schorske városértelmezési rendszerének szakaszaival - a város erény, a város bűn, a város az, amely túl van jón és rosszon16- ábrázolhatok. A város felmagasztalásában, mely szerint a modem város a civilizáció motorja, az építészet a civilizációt hordozó művészet megfogalmazásban jelenik meg. Ennek megfelelően a két regény ideális „haladási iránya" a beépítetlen terekből a centrumba jutás: „a Dunán új hidakat terveztek. És a külső Andrássy-út környékén szorgalmasan épülni kezdett Budapest polgári arisztokráciájának villanegyede" (SZH).17 „...hosszú, keskeny utcán át baktat a város belseje felé..." (BN) 18. A város belsejébe való „alászállás" kiindulópontja a nagyvárosi regényekben sok esetben a kényelmetlen,

8 Gyáni Gábor: Az utca és a szalon. A társadalmi térhasználat Budapesten (1870-1940). Budapest 1999, 28; Forrai Judit: Kávéházak és kéjnők. Budapesti Negyed 4. (1996) 110-120,111.

9 Veres András: A közép-kelet-európai város, mint irodalmi toposz Konrád György regényeiben. In: „Jelbeszéd az életünk”. A szimbolizáció története és kutatásának módszerei. I. Szerk.: Kapitány Á.-Kapitány G. Budapest 1995, 603-605, 603-604.

10 Wilhelm Droste: Kávéház az Osztrák-Magyar-Monarchiában. Létező, mert történelmileg megvalósult utópia. Budapesti Negyed 4 (1996) 9-26., 9.

11 Sánta Gábor: „Vigasztal, ápol és eltakar". A budapesti kávéházak szociológiai és pszichológiai természetrajza a századfordulón. Budapesti Negyed 4. (1996) 27-56., 47.

12 Saly Noémi: Törzskávéházamból zenés kávéházba. Séta a budapesti körutakon. Budapest 2005, 41.

13 Jürgen Gerhards: A modern kor művészének társadalmasulása az irodalmi kávéház példáján. Szociológiai Figyelő 5. (1989) 86-99., 89.

14 Szerkesztésmódjában a leginkább hasonló példa John Dos Passos Manhattan transfer című regénye (Magyarul Nagyváros [1928] és Manhattani kalauz [1973] fordításban is ismert).

15 Az Angol, később Bucsinszky kávéházról van szó. Saly 2005, 71-73.

16 Schorske, Carl E.: The idea of the city in European thought: Voltaire to Sprengler. In: Schorske, Carl E.: Thinking with History. Explorations in the Passage to Modernism. Princeton 1998, 37-56., 37.

17 Hunyady Sándor: Szűrve, habbal. Budapest 1993, 5. (A továbbiakban: SZH)

18 Nagy Lajos: Budapest nagykávéház. In: Nagy Lajos: A vadember. Budapest nagykávéház. Három boltoskisasszony. Budapest 1981, 115-293., 194. (A továbbiakban: BN)

104