Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Fekete J. József: Bájosan együgyű kőszobrok (Helyi színek és túlszínezések négy Gion-regényben)
írásban, újabban azonban egyre többen hajlanak afelé, hogy az idegen nyelvi környezetben létező magyar irodalmat az egyetemes vagy egységes magyar irodalom részének tekintsék, azzal, hogy ezek a kisebbségi irodalmak magukon hordozzák a keletkezésük helye és körülményei által meghatározott karaktert, ami mögött ugyancsak sok minden elfér, az egyetemes magyar irodalom és a többségi nyelvű irodalom hatásától kezdve a helyi színeken át a provincializmusig és a dilettantizmusig. Azok számára, akik a kisebbségi magyar léthelyzet magától értetődő megnyilvánulási formájának a provincializmust tekintik az irodalomban, korántsem egyedüli, de meggyőző ellenpélda lehet Gion Nándor életműve, ami a Vajdaságban élő magyarság huszadik századi történelmének szinte minden részletét magába olvasztotta, ugyanakkor vitathatatlan esztétikai színvonala elutasítja a provincializmus mindennemű vádját, hangütése pedig semmit se vállal a kisebbségi irodalmakkal szemben feltételezett/elvárt siránkozó, önsajnáltató, másokat okoló megszólalásból. Gion írói pályáján kétségtelenül sokat lendített, hogy az újvidéki (Új) Symposion folyóirat vonzáskörében indult, íróvá válásában azonban ön- és céltudatosságának volt döntő szerepe. Eleve írónak készült, előtte azonban kenyérkereső szakmát szerzett, minden bizonnyal elméleti szinten, ugyanis bizonyára ő lehetett az egyetlen szakképzett géplakatos, aki a legapróbb műszaki probléma előtt is meghátrált, inkább nem kávézott, de a kotyogóját szét nem szerelte volna, kenyeret ezzel a szakmájával nem keresett. Technikai ügyefogyottságára komédiázó kedvében jócskán rájátszott a későbbiekben. A reszelő helyett a toll, a papír és a memóriája volt az igazi szerszáma, ezek által került az ipariskola után az éppen induló újvidéki Magyar Tanszék első hallgatói közé, és a Symposion (az éppen ebben az időben Új Symposion néven megújuló) folyóirat szerkesztőségébe. Midőn ottani társai tájékozódásukban és szövegalkotásukban a ma némi jelentésszűkítéssel, ennélfogva félreérthetően jugoszlavizmusként emlegetett nemzetköziség, a nemzet fölé emelt internacionalizmus felé fordultak, Gion Nándor megmaradt a maga ifjúkori, nemzeti karakterű élményvilágánál. Már fiatal íróként hatalmas életanyag birtokában volt, ennek megszólalási formáját kereste. Első regénye, a Kétéltűek a barlangban (1968) az Új Symposion folyóirat műhelyében készült, bevallottan engedményeket téve a szerkesztőknek a modem kifejezőeszközök iránti elvárásai előtt. Gion se interjúiban, se visszaemlékezéseiben nem sokat foglalkozott ezzel a regényével, nem tartotta túl jóra sikeredettnek, sőt egyenesen silánynak mondta „modernkedései" miatt, bár hangsúlyozta, hogy a kritika mégsem verte kalapáccsal fejbe érte. Az interjúkészítők se törődtek különösebben vele, csupán azt észrevételezték, hogy a mű lényegében generációs regény, a szerző korosztályának problémáival foglalkozik. Ez igaz is, csakhogy ezeken a nemzedéki életszegmentumokon átsütnek egyéb, nem csupán az adott generációhoz kötődő, a későbbi művekben egyre nagyobb teret nyerő problémák, és a kisregény Gion Nándort eleve teljes írói eszköztárának vérte- zetében mutatta fel. Egyben ez a regény tanúsítja, hogy szerzőjében az öncélú modernkedéssel szemben tudatosodott a kisebbségi magyar sors megjelenítésének feladatvállalása, amit a következő regényétől fogva programszerűen művelt. A Kétéltűek a barlangban regényt in médiás rés indítja, mintha az elbeszélő és az olvasó már régtől fogva ismémé egymást, mintha az olvasó a könyv első lapjának felütésével voltaképpen egy korábban félbeszakadt beszélgetés folytatásának írásos dokumentumát vette volna kezébe, az elbeszélő illetékességéhez pedig nem férhet kétség, hiszen nyomatékosan közli, hogy amiről beszámol, az „szóról szóra így hangzott" el. A történet szerint hét, ipari iskolát végzett fiú megalapította az Első Amatőr Hegymászók Egyesületét, ennek keretében a tudás meredek csúcsait kívánták megmászni, ám a Szegény Kis Rahmánovicsnak - már itt megjelennek az állandó jelzőkből alakított személynevek - az alapítástól számított hetedik napon történt vízbefúlása szétzüllesztette a társaságot, egyben lezárta a mű keretét. A közbeeső napok esti találkozóiról szóló beszámolókban Gion, ha rövidre kíván 87
