Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 10. szám - Lengyel András: „…a vulkánló Európa hátán” (Németh Andor, a berlini tudósító)

és vele a német állam második tartományát hatalmába kerítse". A bizonytalanság bajor viszonyokat jellemző elemét persze nem tagadja el, sőt hangsúlyozza. Nem volt látnok, „csak" jó megfigyelő: a mentális viszonyokra érzékeny szeizmográf. Ám diagnózisa, amelyet a bizonytalanság elismerésével, sőt bekalkulálásával ad, pontos: „akárhányféle agitáció járja át a népet, végső szellemben mind egy célt szolgálnak: el[ő]készíteni a talajt a bekövetkezendőkre. És anélkül, hogy valaki csak tudná is, mi lesz az, ami elmaradhatat- lanul történni fog - abban mindenki egy, azt mindenki tudja, hogy a lelkek túlérettek és az esemény, a nagy konstruktív kérdőjel feltartóztathatatlanul tőr elő az időből a létre."

Nem kétséges, a Fehér Bajorország szerzője nem annyira a politikai elemző analitikus technikájával alakítja ki álláspontját, inkább egységben látó művész, intuitív fölismerő. Ezt a jellegzetességét valami doktrinér nézőpontból akár hiányként, sőt hibaként is regisztrálhatnánk. Egy valami, a bekövetkező fejlemények iránya és jellege azonban teljes mértékben igazolja, s alighanem ez a döntő. A cikk nézőpontja: „kevés szenzációt, annál több fenyegető és rejtelmes előjelet mutat ez az ország" - olyasmit is láthatóvá tett, amit a szokványos politikai elemzők nem éreztek meg, nem ismertek föl. Amit Németh nyújt, az hozzájuk képest mindenképpen többlet. A szokványos politikai nézőpontból föltáruló összefüggéseket ugyanis ő is észreveszi, konstatálja: „A forradalmár-irtás abszolút céltudatos és biztos" - írja például. „A híres bajor népítéletek a nagy gépek közömbös szabályszerűségével őrölik fel a forradalmi gondolatot és dobják vissza a társadalomnak azt, aki az ellenforradalom malmáról került a lapátjaik közé. A sajtó alattomos és példátlanul rosszhiszemű." „A valamikor hatalmas munkástömegek politikai befolyása itt is, mint elsősorban agrárországban, alig több a semminél. A párt parlamenti képviselete tisztán a tiltakozásokra szorítkozik s ha nyom valamit a latban, azt tisztára a szocializmus interna- cionális tekintélyének köszöni és nem a saját reális erőviszonyainak. A nagy szocialista lap, a Münchener Post, [...] száraz és doktrinér és a keresztény lapok izgatásaival ellentétben, meghatóan morális", stb. stb.

A „nagy konstruktív kérdőjel" fölrajzolása azonban az említett mozzanatok számbavételénél nagyobb teljesítmény. S ez az éleslátás Németh cikkét egy, a magyar sajtótörténet egészéből válogató reprezentatív antológiának is megbecsült darabjává tenné.

Ehhez a cikkhez mérve a szintén Münchenben írott A reakció arcképei (BMU, 1923, 120. sz.) részben a már előadottak elmélyítésének, részben részletezésének tetszik. Maga a cikk több lazán összekapcsolódó részletből épül föl, egy-egy részlete általában a tudósítói benyomások rögzítése, a nyitó rész azonban - némileg váratlanul - inkább politikai helyzetelemzés. Németh „tudósítói" arcképét az eddigiekhez mérten különösen két részlet gazdagítja. Az egyik megint a „kis összefüggések világát" világítja át. A cikk ugyanis fölidézi a szerző egyik, utazás közben, vonaton szerzett élményét: „A fülke 4. osztály, nincs is más a vonaton, ebben a mindenek dacára demokratikus országban csak 4. osztályon utaznak. Egy vadászkalapos, kövémyakú úr ül velem szemben, társával, egy fürthi nagykereskedővel beszélget. Ebédutáni emésztő kedvben, vastag szivarral a szájában." A szó a „bolsevikok", a „zsidóbagázs" elintézéséről folyik: „Csak beléjük a bajonettel, puskával. Az a legokosabb. Minél előbb, annál jobb" - mondja az egyik. A cikk kommentárja ehhez ennyi: „Az ember elnézi az arcukat [ti. a beszélgetőkét]. Tisztességes úriemberek lehetnek, biztos, hogy a légynek sem tudnának ártani... egyénileg. Mintahogy a legtöbb ember elviselhető... csak ha összeállnak, akkor gyilkolnak együtt." Nem vitás, ez a megfigyelés a bekövetkező események által megint csak igazolódott - ezt a kis epizódot, anticipálva a jövőt, a cikk jó érzékkel nagyította ki. A másik figyelemre méltó részlet a cikk nyitó része, amely - arra keresve a választ, hogy: „Miféle jelszavakkal dolgozik a bajor reakció?" - Németh mégiscsak létező analitikus képességeire hívja fel a figyelmet. Nem csak azt mondja ki ugyanis, ami jórészt már akkor is közhelyszámba menő igazság volt, hogy tudniillik a

73