Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 10. szám - Lengyel András: „…a vulkánló Európa hátán” (Németh Andor, a berlini tudósító)

kétségtelen: a németeknek a francia megszállók elleni (nyilvánvalóan jogos) küzdelmében fölfedezi azt az irracionális dimenziót, amelyik - mint azóta már tudjuk - valóban súlyos következményekkel járt. Ez mindenképpen veszélyérzékelése élességére vall.

Májusi müncheni kiküldetése, amely a bajor viszonyokkal szembesítette, Ruhr-vidéki sejtéseit elmélyítette, megerősítette. Egyik itt írott cikke, a Fehér Bajorország (BMU, 1923, 118. sz.), amelynek alcíme is beszédes: Csalóka látszat - Klerikális harcmodor - Sajtóviszonyok, jól mutatja diagnosztikus erejét, a fölszín alá látás képességét. Münchent, ahol megszállt, „a közép-európai reakció főhadiszállása"-ként nevezi meg, de ennek kimondásánál sokkal fontosabb a megkülönböztetés, ami helyzetképének alapja: „Megint azt látom, hogy két világ van. A kis összefüggések és a nagy összefüggések világa." Cikke a kis összefüggések világának fölidézésével indít: Münchenben, mondja, „tavasz van, pünkösd, ünnepi Mozart-ciklus, orosz kamarajáték, regatta-verseny, virágkiállítás, antiszemita népgyűlés, kampóskeresztes [=horogkeresztes] zászlóavatás, Mária-ünnepély, paraszt-bál és könyvtárosok kongresszusa egyidejűleg". Ez a fölszín, a kis összefüggések világa. Benyomásai közé azonban beszüremlik valami más is: „hallom, amit a villamoson beszélnek, látom, ahogy Rossbach legényei - felsősziléziai zsoldosok - a söröskancsókat lóbálják vészjósló »Ein deutsches Heil« kiáltással, olvasom, amit újságba írnak, elnézem a plakátokat, amelyekre fenyegető lobogók vannak festve s érzem, mennyire lehet, milyen könnyű mégis elmerülni, úszni az árral, a társas élet kötelékeiben, szemet hunyni, fület elfordítani az elől, ami túlheves, túlizgatott - szóval élni, ahogy az emberiségnek 25%-a még mindig él, a kis összefüggések világát, ahonnan nem látni sokat: csak a mieinket és ami hozzájuk tartozik. Élni, mindenáron élni a vulkánló Európa hátán..."

Némethet, persze, mint mindig, ezúttal is igazában a kis dolgokból is érzékelhető nagyobb s mélyebb összefüggések érdeklik. Maga is elismeri ugyan, hogy „azt, aki nagy összefüggések vonalából figyelte a bajor eseményeket, egy napra megtéveszthetik ezek a derűs látszatok" - főleg „ha magyar az illető, kivált kivert magyar". Ám „amikor az ember tudomásul veszi (kissé csodálkozva) a politikai reakciónak és az individuális kultúrának azt a csodálatos keverékét, ami odahaza, ahol a reakció és az egyéni bomírtság teljesen azonos egymással, el sem képzelhető, akkor nem hagyja magát megtéveszteni a szubjektív látszatoktól, hanem a valódibb valóságok összefüggéseire figyel. Arra, ami itt készül, ami már a robbanásig feszül, aminek életdöntő szerepe lesz. Ami itt másképp veszélyes, másképp reális, másképp imminens, mint a hazai részeg és utcai verekedésekbe fulladó ébredősködés: aminek a magyar reakció mintegy torz függeléke csak: aminek sajnos, világpolitikai jelentősége van."

Hogy miből ismeri föl a bajor fejlemények világpolitikai jelentőségét, nehéz lenne - cikkének egészben való idézése nélkül - összefoglalni, hiszen Németh (egységben láttató, intuitív alkatához híven) expresszív képek fölvillantásával operál. Egy-egy, csak terjedelmes tanulmányban kibontható utalása konklúziója azonban könnyen reprodukálható. A bajor fejlemények szerinte, „mind, mind egy célra törő igyekezetek, egy sokszázéves történelmi tradíció folyományaképpen: elragadni a német birodalom irányítását Berlintől; átcsoportosítani a német törekvéseket München szellemében; megteremteni a rend és a kényszer államát, diktatórikus eszközökkel ha kell". S ehhez, úgy látta, a társadalomtörténeti föltételek adottak a bajor társadalomban: „ez a művészetittas nép, ez a gyönyörű tartomány, amely félig álom, félig legenda, ezek a máriásozó falvak, ezek az olasz architektúrájú városok oly erőtlenek, annyira ipartalanok, annyira femininek - másrészt ezek a csontos, alázatos, de elszánt, Isten előtt kalapot emelő, de egyébként keménynyakú parasztok oly könnyen megszédíthetők, ha a népszabadság itt egészen helyiértelmű igéivel mámorosítják őket". Ezért, mondja, „a bajor földrengés kitörésére" „már minden elő- készítettnek látszik", „Hitlernek csak az utolsó parancsát kellene kiadnia, hogy Münchent

72