Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 10. szám - Lengyel András: „…a vulkánló Európa hátán” (Németh Andor, a berlini tudósító)

kétharmadát, s 2100 km2 és hárommillió ember francia megszállás alá került. Ipartelepeket foglaltak le, szén-, fa- és nyersanyagszállítmányokat rekviráltak el stb. Majd a szinte azonnal kibontakozó passzív ellenállás letörésére, márciustól nyílt erőszakot alkalmazva, 150 ezer ember erőszakos kitelepítésére is sor került, március 31-én pedig az esseni Krup-művekben a franciák a német munkások közé lőttek. A kialakuló konfliktus messze a lokális konfliktusok fölé nőtt, alig pár évvel az első világháború után egy új nagy összeütközés föltételei bontakoztak ki. E helyzet érthetővé teszi, hogy a berlini tudósítót 1923 márciusában Bölöni a Ruhr-vidékre is elküldte. Némethnek az onnan adott beszámolója, A vörös fold 1923. március 25-i keltezéssel április elején jelent meg. (BMU, 1923, 78. sz. 2.) A riporterútról az Emlékiratokban egyebek közt ez olvasható: „Bölöni kitűnő ajánlólevelekkel látott el, mire végigjártam a franciáktól megszállt városokat, Essent, Düsseldorfot és más helyeket. Az utazás nagyon izgalmas volt." (SzB, 613.) Útja legnagyobb élménye Essenben érte, ahol a megszállók s a bányászok ellentéte a legvégletesebben bontakozott ki. A Ruhr-vidéken való bolyongása során még Hollandiába is majdnem eljutott, de a holland határnál föltartóztatták. Komlós Aladár emlékező cikkéből tudjuk, hogy Némethnek e térségből küldött beszámolói élénk olvasói érdeklődést váltottak ki.

Meddig tartott ez a „riporteri" kiruccanás, nem tudjuk megmondani, valószínű, hogy pár hétnél nem volt hosszabb. Azaz, április közepén Németh már újra Berlinben tartózkodott. Május vége felé azonban, Hitlerék mozgolódásáról értesülvén, Bölöni újabb nagy útra küldte ki - ezúttal Münchenbe. Ennek a bajorországi útnak olyan dokumentumai vannak, mint a Fehér Bajorország (BMU, 1923,118. sz. 3.) és A reakció arcképei. (BMU, 1923,120. sz. 3.) Németh ekkor nemcsak Adolf Hitlerre figyelt föl (információit részben a Zürcher Zeitung tudósítójától, a még Bécsből ismert Benedek Károlytól szerezte, aki egyik propagandakör- útjára elkísérte a majdani Führert), de arra a szociokulturális közegre s arra a légkörre is, amelyik akkor Bajorországot jellemezte: arra, ami utóbb a nácizmus melegágya lett. Azt is tudjuk, ekkor, mint az Emlékiratokból kiderül, Németh „egy Starnberger See melletti kis faluban" meglátogatta az ott időző Déry Tibort is. (SzB, 615.) Ez a bajorországi kiruccanás valamikor június elején vagy közepén ért véget: június közepén már bizonyosan megint Berlinben volt - legalábbis erre vall a Bécsi Magyar Újság 1923, 133. számában megjelent írása.

Nem köthető pontos időponthoz, de nagyon valószínű, hogy valamikor ekkor, 1923 nyarán került sor az Ernst Bloch-hal való személyes megismerkedésére is. Az Emlékiratok szerint, Gerő György közvetítésével, egy „meleg nyári este" látogatta meg berlini otthonában a filozófust, aki, tudjuk, már hosszabb ideje egyik kedves szerzője volt. (vö. SzB, 612.) Ez az időpont megjelölés önmagában is júniusra, esetleg júliusra utal. A „Berlin, június hó" keltezésű, Ernst Barlach című cikkében (BMU, 1923, 133. sz. 6.) azonban név szerint is utal Blochra: „Ernst Barlach berlini" - írja itt Németh -, „hivatására nézve képzőművész, sőt mint ilyen egyike a legismertebbeknek; szobrai az állami galériák büszkeségei. Ami a darabjait illeti, azok dillentantikusak, de abban az értelemben, ahogy Bloch, a filozófus beszél némely dilletáns művészetéről." Úgy gondolom, Bloch véleményének ez az aktualizáló fölhasználása aligha véletlen. Az olvasmányélményt nyilván a személyes találkozás (vagy annak esedékessége) hívhatta elő. Sőt az sem lehetetlen, hogy a „beszél" szó használata itt nem metaforikus, hanem valóban a beszélő, élőszóban megnyilatkozó Blochra utal. Azaz, a személyes találkozás, az eszmecsere ekkor már megtörtént.

1923. július végén mindenesetre Németh megint hosszabb útra indult: Bölöni egy nagy nemzetközi sportesemény kapcsán Svédországba küldte ki. (vö. SzB, 615.) Németh ugyan egyáltalán nem érdeklődött a sportok iránt, írásait ismerve nehéz is lenne elképzelni mint sportriportert, feladata azonban nem is a szoros értelemben vett sportújságírás volt, inkább svédországi élménybeszámolókat vártak tőle. így, közelebbről meg nem határoz62