Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Lengyel András: „…a vulkánló Európa hátán” (Németh Andor, a berlini tudósító)
ható időben, július vége felé elindult Svédországba. Berlintől Sassnitzig vonaton utazott, „ott bevagonírozták az egész vonatot úgy, ahogy volt, egy tengeri hajóra. A vonatot elhelyezték a hajófenéken", az utasok pedig a fedélzeten töltötték a hajóutat. A kikötőből, már Svédországban, megint vonaton folytatták útjukat, (vö. SzB, 615.) Szállása Göteborgban volt, de ellátogatott Stockholmba is. A Bécsi Magyar Újság 1923. augusztus elején, a 179. számban közölte a Stockholm című, városélményekről beszámoló tudósítását, „Stockholm, július hó" jelzéssel. Göteborgban, tudjuk, ezt megelőzően tartózkodott. Magáról a sport- eseményről utólag sem sok szót ejtett, de az Emlékiratokból megtudjuk, hogy ekkor részt vett az északi népek zsidóinak kongresszusán. „Ez a kongresszus nagyon imponált nekem" - írta önéletírásában. „Imponált már csak azért is, mert semmiben sem emlékeztetett a bécsi vagy magyarországi zsidó összejövetelekre. " (SzB, 616.) Tapasztalatairól A skandináv zsidók kongresszusán címmel a Diogenesnek is küldött beszámolót, amely a lap 1923. évi 8. számában jelent meg. Svédországból való, 1923. júliusi vagy augusztusi visszatérése, minden jel szerint, már bizonytalan körülmények közt történt meg. A Bécsi Magyar Újság ekkor már utolsó periódusát élte, közelgett megszűnésének időpontja. S a német válság is tetőzött. Sőt, bár Németh nyíltan nem mondja ki, valószínű, hogy már a berlini tudósítói státus anyagi fedezete is megrendült, vagy meg is szűnt. Az Emlékiratoknak az utolsó berlini hónapokról adott leírása legalábbis erre enged következtetni: „Ezek voltak az infláció legsötétebb napjai. Apránként váltottam fel megmaradt bankjegyeimet, és körülbelül két hónapig éltem ebből a kis összegből. Közben a valutaválság megoldódott. Máról holnapra becserélték a bankjegyeket, és visszatértek az aranymárkára. Ennek folytán az addig olcsó Berlin hirtelen drága lett. Úgy Bölöni, mint én visszatértünk Bécsbe." (SzB, 617.) Ez az utólagos leírás ugyan némileg nagyvonalú, sőt itt-ott homályos is, de utalásai mégis becsesek. Az infláció végét jelentő német pénzügyi reform ugyanis, amelyet az Emlékiratok a Bécsbe való visszatérés közvetlen okaként jelöl meg, pontos dátumhoz köthető: 1923. november 15-én jelentették be, s 17-én lépett életbe. Németh Andor tehát ezt követően, valószínűleg még november folyamán, hagyta el Berlint, s tért vissza emigrációja központjába, Bécsbe. Épp időben, hogy Bécsben élje meg a Bécsi Magyar Újság (számára állástalanságot hozó) megszűnését: a lap ugyanis 1923. december közepén fölszámolt (vö. Markovits Györgyi: A Bécsi Magyar Újság 1919. október - 1923. december. Magyar Könyvszemle, 1977. 269.). 2 A berlini periódusról szólva az alapkérdés, amely mindenképpen választ vár, kétségkívül az: mit látott meg, s mit írt meg Németországból Németh Andor? S az írásaiból kirajzolódó képet igazolja-e az, amit - immár történeti távlatból - a német történelemként ismerünk? A válaszhoz kétféle megközelítés kínálkozik: a Bécsi Magyar Újság hosszabb- rövidebb, névtelen berlini jelentéseinek minuciózus számbavétele, illetve a Berlinben, Berlinről (általában: Németországról, a német viszonyokról) írott fontosabb Németh-cik- kek elemző áttekintése. A sajtótörténészt nyilván inkább az első lehetőség érdekelheti (a hírszolgáltatás köre és minősége elsőrendű sajtótörténeti kérdés) - az irodalomtörténészt inkább a második. Most, mivel ez a második lehetőség végigvitele ígérkezik termékenynek, az íróilag megformált, életképszerűen megkomponált, az eseményeket inkább már csak értelmező, semmint aprólékosan bemutató cikkekre kerítünk sort. Ezek minden másnál jobban mutatják meg, hogy az események fölszíne alatt zajló folyamatokból Németh mit vett észre, mire figyelt föl. 63
