Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Fried István: Jókaival az abszurd határán (Történetek egy ócska kastélyban)
Katonavonat Nyitott vonaton, vagon tetején vagy teherautó platóján utazom. Félig ülök, mellettem-fólöttem fegyveres, talán golyószóróval. A velünk párhuzamosan haladó szerelvényen egykori egységem, öregkatonák és a velem együtt bevonult „táposok" vegyesen, összesen körülbelül tizenöten, nem látom közöttük magamat. A fegyveres alighanem végezni készül mindegyikükkel, ámbár nem világos, robbantás révén, vagy egyesével szedné le őket, mindenesetre figyelmeztetnem kell húsz év előtti bajtársaimat, fölhívni vagy -hívatni, értesíteni családjukat a veszélyről, sorra zakatolnak elő a nevek, s hogy ki hol lakik: Debrecen, Kiskunfélegyháza, Cegléd, Budapest, de egyikük számát sem találom a mobilom telefonkönyvében — és közben le is merülök teljesen.
