Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Grecsó Krisztián: Doktor urak
elrántotta a fejét, olyan apró, vonyításszerű sikoly szakadt ki belőle, akár egy magára hagyott apró állatból. Ez a hang szétszakította a fegyelmezett játék auráját. A mozdulatok éhesek lettek és gyorsak, elvadultak, Angéla Jocó inge alá nyúlt, szinte dörzsölte a bőrét, akárha melegíteni akarná. Jocó gombolni kezdte a feszülő blúzt, de az apró gombokkal meggyűlt a baja, ezért a lány fejezte be, aztán felhúzta a szoknyáját, és letolta az apró, csipkékkel kivert, fekete bugyit. Csak az egyik lábával lépett ki belőle, a másikon ott maradt, a fehérnemű úgy feküdt a körömcipőn, mint valami régimódi ruhadarab. Bár a lány türelmetlenül magához vonta volna, Jocó leguggolt a mosdó elé, és beszippantotta a csuromvizes ajkakat. Vigyázott rá, hogy a csiklóhoz ne érjen azonnal, csak egy pillanat múlva szikrázzon oda a nyelve hegye. Angéla formás pamacsra borotválta az ölét, friss volt, illatos, szoláriumbama, selymes bőrén néhol egészen apró, szinte odafestett szeplők. Jocó egyetlen mozdulattal behatolt a felajzott, forró testbe, akadálytalanul siklott be, felnyársalta, a lány vinnyogni kezdett, és mindkét lábát megemelte, hogy Jocó a lehető legjobban hozzáférjen. A fiú jobb kezével Angéla lábát tartotta, ballal pedig befogta a száját. A mosdó kicsit magasan volt, pipiskednie kellett. Őrült, önfeledt zakatolásba kezdtek, Jocó néha meglassított, ügyeskedett kicsit, hogy aztán váratlanul ismét teljesen behatoljon. A lány néhány ütemmel hamarabb élvezett el, Angéla teste megfeszült, igyekezett visszatartani a fiú csípőjét, arca fájdalmasan eltorzult, de Jocó késve, éppen ekkor ért a csúcsra, és még lökött néhányat, majd az utolsó, talán az utolsó utáni pillanatban kirántotta magát a lány testéből, és csatakos, aranyló ölébe élvezett. Az ajtó ekkor nyílt ki. A fehér, ragacsos tej utolsó cseppjei még Angéla ölére csurogtak, kifeszült egy testből álló vezeték, és még egy testté fonta a kettőt. Spermafonál. Fonódott az élet elpazarolt vezetéke. Ildikó rágta a száját és igyekezett fölényes lenni.- A friss menyasszonka meg itt kefélget? Aztán Jocóra nézett.- Menők lettünk, a régi macát kihagyjuk a jóból. Mi? Te hálátlan dög! Kucsera Tibor halotti torát Szalma Lajos házában tartották. A rendes házában. Csicsely jött el, Jordán Mancika, a Pedró csaposa és az édesanyja, idősebbik Mancika, Ildikó, aki feltűnően kerülte Jocó tekintetét, és aki a legkevésbé sem illett a kocsmai társaságba. Mancika féltékeny gyanakvással figyelte a csinos, fiatal lányt, hogy legyeskedik-e Szalma Lajos körül. A temetésen csak ők voltak, Ildikó nélkül, öten. A baromfi-feldolgozó üzemből senki sem jött el, egy hivatali koszorút küldtek, és a Kucsera családból sem akadt rokon, akit érdekelt volna az esemény. Lajos bácsi saját zsebből fizette ki a temetést. A gesztus túl nemes volt, pazarlóan nagylelkű, Kucserának ugyanis volt annyi félretett pénze, ami a temetés költségeire elég lett volna. Szükségtelen volt a nagystílű gálánskodás. De Szalma Lajos ragaszkodott hozzá, hogy barátját az ő költségén földeljék el. A tor feszengős volt és ijedt. Jocó úgy érzékelte, még soha senki nem járt Lajos bácsi házában, idegenül ténferegtek a hideg és kedélytelen szobákban, a Pedrótól alig néhány háztömbnyire lévő ház eddig ismeretlen terület volt, Lajos bácsi polgári 12
