Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Grecsó Krisztián: Doktor urak
énjének szimbóluma. Mindenki a hétvégi ház melegét ismerte, a titokzatos vegykonyhát, a dél-amerikai és egyéb egzotikus drogok és ajzószerek alkímiáinak kuckóját, nem ezt a rideg kastélyt. Csicsely András nem tagadta meg magát, bár kivételesen nem a nevetve születő Khámról, hanem egy Siegfried nevű alakról magyarázott, aki inkább tetszett mesehősnek, mint mitológiai figurának. A bizonyos Siegfried hőstette az volt, hogy megölt egy sárkányt, és miután a mesebeli szörnyet kivégezte, ivott a véréből. A sárkányvér hatására megtanult a természet nyelvén. Itt Csicsely hosszadalmas hatásszünetet tartott, Jocó úgy vélte, azért, hogy mindenki érthesse, Kucserára gondol. A párhuzamra. Aztán ki is mondta, hogy Kucsera mennyi állattal végzett, az a temérdek halál, aminek okozója volt, bizonyosan visszaszállt rá valahogyan, és lehet, hogy ivott is a kivégzett állatok véréből, ami valamelyest megmagyarázná a kissé aberrált szokást, hogy fejekből befőtteket készített. Icuka a legkevésbé sem értett egyet Csicsellyel, és lekussolta, hogy sürgősen fejezze be ezt a badarságot. Kucsera egyszerűen megbolondult, és őszintén szólva sohasem volt normális. Csönd lett. Mindenki Szalma Lajosra nézett, a beszélgetések rendes ritmusa általában úgy alakult, hogy Szalma doktor ilyenkor, a vitás helyzetek kiéleződésekor megszólalt, és ellentmondást nem tűrő hangon kifejtette az igazság szüzséjét. Ez a rutin olyan mélyen beleégett a társaságba, hogy most, anélkül, hogy összebeszéltek volna, mindenki Lajos bácsira várt. Mondja el, mi a helyzet. Szalma Lajos kifelé bámult, az utcai ablakon át, és hümmögött valamit. Dalolt. Zavarodottság támadt a társaságban, kétely, és talán kis rémület is. Ismét Csicsely kezdett el beszélni, hogy de igenis, Siegfried értette a természet nyelvét, a zsíros, fekete föld szavát, a sziklák jajgatását, az állatok kéjelgését, a növények siránkozását, a méhek örömét, a felhők kacagását, Kucsera ugyanígy értette, érthette a halál nyelvét. De legalábbis az élet utáni életről sokkal többet tudott, mint a jelenlévők összesen. Nem lehet, hogy a testtől elválasztott fejek, a hóhér otthonában, konzerválva ne jelentsenek semmit. Hogy egy ilyen akciónak ne legyen következménye! Legalább az, hogy Kucsera ismerte, milyen meghalni, érezte, tudta, mi történik abban az áldott pillanatban, mikor a test fél kilóval könnyebb lesz, mert elszáll belőle a lélek. Jocó, mintha mindezekből semmit sem értett volna meg, minden átmenet nélkül megkérte rá Csicselyt, hogy mutassa meg a krumplis trükkjét. így fogalmazott: a trükköt. Csicsely szemén átvillant valami, valami méltatlankodó hév, de nem tiltakozott a megnevezés ellen, inkább úgy nézett Jocóra, mint egy árulóra, egy valamikori jó pajtásra, aki nyeglén kifecsegi a gyerekkor szent titkait.- Azt elő kellene készíteni, ugye? - nevetett Mancika. - Nincs pucolva krumpli. Jocó különös gomolygást érzett a gyomrában, malícia volt benne, indulat, erő, és mindezek úgy örvénylettek ott, akárha egy tárcsás mosógép keverné őket. Szinte rosszul volt, a fülébe egy vékony, éles sípolás fúródott, és a hang egyre erősebb lett, Jocó egy másodpercre összegörnyedt, aztán feltartotta a kezét, mintha csak pálmát akarna formázni vele, ujjait széttartotta, görcsbe állt az egész alkarja, egy-két ütemre leállt a légzése, és hiába próbált levegőért kapkodni, nem sikerült. Mikor újra kinyílt a tüdeje, köhögnie kellett, másik kezével a szájához nyúlt, 13
