Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Grecsó Krisztián: Doktor urak
még nem tett nő hízelgő megjegyzést a küllemére. Ildikó és Angéla most elhalmozta. Körüldongták, kacarásztak minden mondatán, mintha csak ömlene belőle a humor. Jocó magabiztos volt és higgadt, nem szállt a fejébe az áradó udvarlás, és finom mértékletessége még vonzóbbá tette. Délutánra már kapott is egy ügyet, dr. Lénárd Gábor pedig meghívta egy kávéra és cigarettázni. Jocó mint egy megállapodott, érett férj állt fel az asztaltól, és olyan hűvös melegséggel fogadta el az invitálást, hogy Lénárd doktort láthatóan átjárta a hála. Jocó a kávézás után bement a mosdóba, megmosta az arcát, és belenézett a tükörbe. Mi történik itt? Egy elvékonyodott, csinos arc nézett vissza rá, a haja remekül állt, a gátlástalan zselézés, amit mindig úgy megvetett, latinos jelleget kölcsönzött neki. Nézte a tükörképet, mintha a kedvező külső elárulna valamit. Mikor történt ez? Tizennégy kilót fogyott, és nem vette észre? Apja halála után kezdődhetett, a körülményes és véget nem érő kihallgatásokon? Vagy már akkor beütött az ideg a gyomrába, mikor ideköltözött Tótvárosba, nagybátyja „szárnyai alá"? Lehet, hogy már az albínó férfi gyötrelmes halálakor elfogyta a tizennégy kiló felét? Nem volt válasz. Csak egy meglehetősen új, idegen dr. Voith József, akit a tükörben látott. Jocó megtörölte az arcát, és elindult kifelé. Angéla ekkor lépett be. Jocó korábban biztosan megjegyezte volna, hogy ez a férfitoalett, és komolyan is gondolta volna, hogy a vele szemben álló nő eltévesztette az ajtót, hogy nem vette észre a szoknyás és a nadrágos sziluett közötti különbséget. Ám most csak elmosolyodott, és megmustrálta a lányt. Régen nem látta, és mikor utoljára megnézte magának, még nem ezzel a szemmel tette. Ott állt vele szemben egy tulajdonképpen ismeretlen nő, Litovszki Angéla fogalmazó. Ildikó barátnőjével nem voltak külön útjai, Angéla nem járt Szalma Lajos testsémajavító tornaszakkörére, és a drogos estéken sem fordult meg, nem hagyta, hogy két férfi párosodjon vele órákon át, sőt Ildikó elejtett megjegyzéseiből Jocó úgy tudta, Angéla már menyasszony. Mialatt Jocó távol volt, mert elvesztette az édesapját, és mert „egyéb problémái akadtak," Angéla kezét megkérte komoly udvarlója. Angéla megállt, megtámaszkodott a mosdóban. Jocó most vette észre, milyen arányos a teste. Mindene vaskos, gömbölyű, húsos, de olyan szabályosan, mintha arányszámok mentén húzták volna meg a vonalait. A cseppként elfolyó melle alatt ívesen befelé húzódott a has és a pompásan proporcionált feneke csak annyira húzott ki oldalra, amennyire a mell is széttartott. Kékesen csillogó, hosszú, koromfekete haját kontyba tűzte fel, és oldalt, mintha csak véletlen lenne, néhány tincs incselkedően kihullott. Jocó odalépett, és belecsókolt a nyakába. Szinte csak belelehelt. Angéla elfordult, szemben állt a mosdóval, látta magát a tükörben. Jocó megcsókolta a tarkóját, és mintha fel akarná melegíteni, körbelihegte.- Csodáld magad - suttogta -, hogy milyen gyönyörű vagy! Angéla nem válaszolt semmit, de a karja megfeszült, megszorította a mosdó karimáját. Jocó hátulról hozzásimult, és tovább csókolgatta a pihés, szabadon maradt nyakat. Altestét egészen a lányéhoz szorította. Fel le csúszkált, és újabb csókokat adott a lány nyakára, most már nyálasán, ragadósan és hosszan. Mikor megfordította, Angélának izzott a tekintete. A csókot mégis úgy elhúzta, kifeszítette, mintha meggondolta volna magát. Mikor a lány ajkához ért, az szinte 11
