Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Grecsó Krisztián: Doktor urak
Kucseráé. Hetek a pszichiátrián. A semmiben. Halálok láncolata. Táncolat. Halál- táncolat, keringő az infúzióval, kaszával, csirkefejjel, run-caccam, run-caccam, ahogy a tánciskolában tanították nyolcadik osztály után. Felvette az öltönynadrágot, begombolta, és mikor az övért nyúlt, a nadrág ülepe lecsúszott a térdéig. Odatipegett a tükörhöz. Semmi szokatlant nem látott, ő ilyennek találta magát a napokkal, az apró elmozdulások sohasem feltűnőek. Átment Lajos bácsihoz, és ráállt a fürdőszobamérlegre. A műszer hetvennégy kilót mutatott. Jocó sohasem volt magas fiú, de zömök, néha egészen húsos hasa, oldala, háta nyolcvanhárom kiló alá sohasem engedte csökkeni testsúlyát. Tótvárosba költözésekor nyolcvannyolc kiló volt. Most hetvennégy. Az tizennégy kiló mínusz. Jocó nem akart hinni a szemének, beállította a mérleg nyelvét a nullára, ráállt, becsületesen előredőlve, nem úgy, mint korábban, mikor súlypontját igyekezett leginkább hátratolni, mert úgy fél kilót még le lehetett csalni a valós eredményből. Hetvennégy. Döbbenet. Hová tűnt tizennégy kilónyi Voith József? Nem volt abban a súlyban kedély, öröm, régi szokások? De hiszen azt sem tudja, mikor látott működő tévét utoljára! Pedig szigorú napirendjéhez hozzátartozott a tévé villogásának drogja. Szobája, anyja érkezéséig, egy feldúlt szeméthalom volt, ahová csak hálni járt, gyakran még azt sem. Minden kifakadt, átalakult és bekavarodott. Lehet, hogy abban a tizennégy kilóban volt a régi énje. Egyáltalán, van új? A hájban, a húsban, a vérben ott van az én, a jellem, a rögeszme? A tévézés szokása például lement az úszógumival. A zsírban megannyi rossz szokás. A soványság maradt, a maradék testben a vágy, az állandó ösztön tombolása. Talán a vékony, inas test követeli az új tempót, az új módokat, alakít magának normákat. Például, hogy újabb és újabb nőket hódítson meg, mert minden test valódi csoda, egy elképzelhetetlen univerzum, a combok ívelése, formái, a más ízű, rajzolatú ölek, a homlokok domborodása, a szeméremajkak tágassága mind különbözik. És egyik gyönyörűbb, mint a másik! A széttáruló lábakkal kinyílik a világegyetem, a harmatos csiklók állása, a vágytól behúzódó, feszes vagy enyhe hasfal, olyan, mintha a látást, a lélegzést, a létezést tagadná meg magától, ha megtartóztatja magát. Mennyi varázs, mennyi kerek fenék, ahogy elsuhan a biciklin ülve, a boltban állva, az utcán szembejönnek a formás keblek, még a téli pulóverben is látszik, ahogy hullámzik a léptekkel együtt! Melltartó nélkül biztosan kicsit enged, már nem tartana meg egy ceruzát keresztben, de az esésében rengeteg báj van... Jocó megint elképedt magán. Miféle gondolatok ezek? Ez van a vékony inakban, a feszesebb testben, a háj hiányában? Vajon van a világegyetemben egy úszóguminyi Voith József alakú lyuk? Erősen hátrazselézte a haját, és átment megnézni, Szalma Lajos valamelyik öltönye passzol-e rá. Talált egy egészen újat, bézsben. A nadrág hosszú volt, de gombostűvel ügyesen feltoldotta a szárát. A zakó vékony, télre túlzottan is, de az ujja legalább felhajtható. Az inget kigyűrve hagyta. Jól állt. Meglepően jól. Az ügyészségen senki sem tudta leplezni meglepődését. Fejérné, Jocó instruktora egészen elképedt, de még a lányok bájgúnár szakmai felügyelője, Lénárd doktor is megdicsérte „Józsi nagyszerű küllemét". Dr. Voith József fogalmazó még sohasem kapott bókot nőtől. Egyáltalán, eddigi szerény pályafutása során 10
