Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Grecsó Krisztián: Doktor urak
mert bizony egy jó hírű - ami szintén nem igaz, mert egy fogalmazónak semmilyen híre sincsen - fogalmazó, ügyészségi gyakornok szintén nem való egy efféle csirkés odúba. Nem passzol oda. A helyzetet az tisztázta, hogy Lajos bácsi idegösszeomlást kapott, így valószínűleg már ott is olyan trauma érte, amelynek hatására leblokkolt. Leblokkolt, ismételte el Jocó. Blokkoló óra, gondolta aztán. Vizesblokk. Blokk, számla, blokkolásgátló. Blokkfőte. Több szó nem úszott el a szeme előtt, ami blokkal kezdődött volna. A blokkfőte visszatolatott. Jocó rámutatott és kimondta.- Blokkfőte. Jocó élvezettel nézte az anyját, mennyire kivirult, megszépült a feladattól, hogy gondozza, vigyázza őket, Lajos bácsit és őt. Szerette volna elmondani az apja alakú lyukat, a hiányt, amit ápolni kell, de Hanna néni olyan indulatosan kergette a megoldást, a gyógyulást, hogy őt, az egyetlen fiát renoválni lehessen, hogy Jocó inkább nem szólt. Ha megjött az anyja, legtöbbször úgy tett, mint aki alszik.- Ez az állomás szent hely - mondta Jocó. - Mint Mekka.- Még annál is különb - vigyorgott Lajos bácsi. - Azonnal igyunk egy sört a Kakasban. Hanna néni végre elutazott. Jocó édesanyját nem egykönnyen lehetett meggyőzni róla, hogy a meggyengült férfikar ismét visszanyerte tartását, és bár a véletlen úgy hozta, hogy a segítő szándék balul ütött ki - de ez kiszámíthatatlan egy efféle bolondnál, mint amilyen Kucsera Tibor volt -, ők a továbbiakban zavartalanul élik tovább szürke, jól bejáratott életüket. Hanna nénire hovatovább égető szükség van, volt, lesz Feketevárosban. Jocó édesanyja lubickolt új, pompás szerepében, nehezére esett feladni, hogy ismét rövid pórázon tarthat két felnőtt férfit, kiváló érzékkel keverte a rendőr, a diktátor, a pszichológus és a gyöngéd ápolónő jellemvonásait, akár egyik mondatról a másikra váltott, zseniális női ösztönei mindig megsúgták neki, melyik az a végső pont, ameddig kitolhatja territóriumát. A gatyamosásig. Mikor Jocó egy nappal az ígértnél hamarabb hazatért a pszichiátriáról, Hanna néni mosott, a gatyák, ahogyan soha, fertőtlenítős vízben áztak, elkeveredve, Lajos bácsié és az övéi együtt, az aranyér hagyta aranybama csík fölül. Jocó tehetetlen, megalázott kisfiúnak érezte magát, ki tudja ő mosni a gatyáit, különösen a zsenánt darabokat, akadhat köztük véres, ondós, és kínosan koszos, szaros, konkrétan, amelyeket akár napokig nem vett le. Ám ekkor még mindig volt egy leheletnyi elhódítandó rész. Hanna néni elejtett a fertőtlenítés fontosságáról néhány mondatot. Nem kezdett szónoklatba, érezte, hogy az már több lenne a soknál, de egyet még odaszúrt. Mikor Jocó idegei pattanásig feszültek, abbahagyta. Lajos bácsit jóval kevesebb is kihozta a sodrából, de az iróniával szemben a cicerói rétor védtelen volt. Védtelen volt saját, kispolgári otthonában. Hanna néni sorra hódított meg minden intimnek tartott, féltve őrzött területet, szokást, életütemet. Lajos bácsi legádázabb ellenállása is hatástalannak bizonyult a gúnnyal szemben, amellyel Jocó édesanyja Lajos bácsi alanyi jogosultságait agglegényi megrög- zöttséggé minősítette. Rontotta le. Néhány nap után Szalma Lajos valóban egy 8
