Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Grecsó Krisztián: Doktor urak
Grecsó Krisztián Doktor urak Hogy nagy baj van, annak világos jelei voltak. Megérkezett Tótvárosba Hanna néni, és minden eddig ismert módszerénél határozottabban intézkedni kezdett. Beköltözött Lajos bácsihoz, a ház nem mesz- sze van a városi kórháztól, remek ápolóotthon. Jocó úgy érezte magát, mintha egy detektívregény másodvonalában lenne, ő volt Doktor Watson, Hastings kapitány, Colombo sohasem látott felesége. Bár jelen volt, és utólag áramlottak is hozzá az információk, nem értett semmit. Begubancolódott a világ. A kiejtett mondatok megálltak a levegőben, és várakoztak, farolgattak, akár egy tejesautó. Ott libegtek a mondatok a levegőben. Jocó csak rájuk mutatott, és elhangzottak újra, minden, ami egyszer már kimondatott, hozzáférhetővé vált, és ettől egyre nagyobb lett a zűrzavar. Annyi bizonyos volt számára, hogy egy kórházban van, a pszichiátrián. Az emeleten, amit biztató jelnek vélt, a pince, a kilincs nélküli pincebejáró sokkal rémisztőbb lett volna. Az anyja mindennap vele volt. Jocó próbálta kisöpörni az elhangzott mondatokat a fejéből, elhessegetni őket a szeme elől, vagy legalábbis nem rájuk mutatni, hogy ne kelljen meghallgatni őket még egyszer, ne kelljen átélnie saját magát, hallgatni a saját nyelvét. Az ember a mondataiból áll, bélmondatok, nyálmondatok, hasfalkérdőjel, és egy felkiáltójelnyi fasz a végén. Ha kérdezték, válaszolt. Ha nem kérdezték, akkor is. Elmondott mindent, amit korábban hallott, akár egy ipari kamera, visszajátszotta a múltat, a viziteket, a nővérek acsarkodásait, és Hanna néni állott, tegnapi kijelentéseit is lejátszotta, amiről úgy vélte, pompás terápia ez egy terapeutának. Visszahallgathatja az előző kezelését, javíthat, pontosíthat, és biztosan onnan folytatja a kúrát, ahol előző nap abbamaradt. Hanna néni nem kímélte a fiát, és ez Jocónak jól is esett. Ez volt az egyetlen, ami nem volt rossz. A rossz nem volt az. Anyja kegyetlen híréhsége jólesett neki, és, hogy olyankor, mikor ki akarja deríteni, mi történt pontosan, még a kezelés féltve őrzött eredményeit is föláldozza. Jocó látta magát, mint egy felépülő kártyavárat, amire vigyázni kell, mert az idegeskedés szellője összedönti, és akkor lehet elölről kezdeni az egészet. Neki vigyáznia kell. Vigyázni, nem fész- kelődni. Jocó „piros csikó" szeretett volna lenni a magyar kártya paklijából. Jocó huszár piros csikón érkezik, és semmi baja. Piros csikó, Jocó huszár, Jocó huszár, piros csikó. Hanna néni fejében már bizonyosan összeállt a történet, és Jocó néha (regényrészlet) 6
