Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 9. szám - Urbanik Tímea: Növénytár nyílás és virágzás (Magyar irodalmi herbárium)

Nagy Márta A gnózis poétikája Lengyel Tamás: Tamás evangéliuma 2004-ben újabb dokumentummal bővült az apokrif iratok köre. Nem tudományos szenzációról van azonban szó, sokkal inkább irodalmi eseményről: a szöveg ugyanis nem valamely barlangból vagy elfeledett könyvtárból került elő, hanem Lengyel Tamás tollából született. A Kárpátaljáról származó, több mint tíz éve Budapesten élő költő második verseskötete Tamás evangéliuma címmel jelent meg. Jelenkori, kortárs evangéliummal állunk tehát szemben, így felmerül a kérdés: milyen örömhírt mond egy mai evangélista? Gazdag és jelentős hagyományhoz kapcsolja magát Lengyel Tamás szövege. Tamás evangéliuma ismert apokrif logion gyűjtemény, feltehetőleg a II. században keletkezett. Szerzőjének nem sok köze van Tamás apostolhoz; az ő bőrébe bújt, hogy ilyen módon keltse a hitelesség látszatát. Jézus mon­dásait ugyanis saját interpretációjában adja elő, és azt állítja, hogy a mester csak őt avatta be a valódi, titkos, mások elől elrejtett tudásba, amit most a közönség elé tár. Az evangélium a gnosztikus apokrif iratok körébe tartozik tehát. Az effajta szerepjáték általános volt az apokrif szerzők körében: ismert bibliai alakok mögé bújva hitelesként tüntették fel tanításaikat. E magatartás sajátos átmenetiséget ad ezeknek az írásoknak: dokumentum és fikció között ingadoznak. Ez a köztes lét azonban a kanonikus evangéliumoktól sem idegen, hiszen bebizonyosodott, hogy távolról sem tekinthetők hiteles életrajzoknak: dokumentum és fikció kettőssége itt is erőteljesen jelen van, és az arányokat ille­tően csak sejtéseink lehetnek. Ilyen értelemben az evangélista nem más, mint író. író, aki írásba foglalja az addig csak szóban létező és terjedő Igét. Krónikás és (szöveg)világ teremtő egyszerre. A gnosztikus evangélista ennél is tovább megy: ő a titkos tanok, az ismeretlen világ krónikása. Vagy legalábbis ebben a szerepben tetszeleg. Megteremti tehát az elrejtett világ szövegét. A mai evangélista magatartásában és önértelmezésében is fellelhetők az elődök alapvető vonásai, ám a hangsúlyok némiképp eltolódnak. A szerepszerűség felerősödik, az önsokszorozás a világ tel­jességének intenzív megélését, bejárását segíti elő, ilyen módon az autentikus (lírai) én a vándor lesz. Mindez már a kötet nyitó versében, a Tamás evangéliumában megfogalmazódik: „padlóra fekszem víz alá meztelenül lépek a falba követ emelek fát szelek át beköltözöm kutyába halba embereket öltök magamra páros számú végtagokat lopok [...] végül - se vágyai se otthona - vándor ki mindent bejár mégsem szabadul és léptei csak megöregednek" Az Ige a(z ars) poétika, a költői/művészi lét tematizálása felé mozdul el. Legteljesebben az ige című ciklusban van ez jelen. A költő bűvészként, mágusként aposztrofálódik (a bűvész), aki ismeretlen tartományokban mozog otthonosan, az elzárt, titkos tudás birtokosa és közvetítője. Ez a közvetítés leküzdhetetlen kényszer és feladat számára: 113

Next

/
Thumbnails
Contents