Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Jenei Gyula: Válogatott huszonegy (Körmendi Lajos: Az álom fonákja)
írni róluk. Talán majd a folytatásban, feltéve, hogy hősünk a tanulság után is életben van még, meg a város lakói is randalíroznak oly fokig, hogy rendőrt kelljen hívni. A bonyodalom a fafogós tubusból folyik ki, pontosabban annak kiürüléséből. A fafogó jobbára fafogásra való, nem fogmosásra, pedig a képen szép mentoltürkiz fogkrémes tubus látható, de fogmosásról szó nincsen. Fafogásról sincs szó, mert ha volna, akkor nem bukkanna fel bonyodalom, tehát ez egy se füle, se farka történet volna, és lehet, hogy nem is rajzolták volna meg egyáltalán, nemhogy még ki is adja a Csodaceruza (bár a megrajzoltatás talán ösz- szejött volna úgy is, mert egy másik könyvvel már sikerült csőbe húzni a rajzolót /talán pont egy ceruzás verssel/, aki járt utat járatlanért el nem hagy, így az írót sem, és rajzol neki újra). Van szó viszont repülésről, ami a magasztosát jelképezi a történetben, az angyali szférát, ahonnan Halló Istvá a földi tragédiákat és dicsőségeket szemléli, mert az emberek baleseteznek és fociznak is, ez utóbbi végén pedig nyerni is lehet. Itt mellékesen előkerül a nemzeti dicsőség témája, ugyanis a hazaiak győznek. Egyéb megbúvó eszme lehet például a munka ünneplése, miszerint Hálló Istvának két munkahelye is megemlíttetik megbúvó tagmondatokban. Hogy Hálló Istvá a szemlélődő vagy a beavatkozó, segítő angyalt szimbolizálja-e, a könyvből kiderül, csak vegyük meg a könyvesboltban (az árcédulát ne kapargassuk kisebb ár reményében, mert az is rajzolva van!) Szóval számtalan szükséges irodalmi kellék felbukkan a műben (az idősíkok váltakozásáról pedig még nem is szóltam, ám nem is szándékozom, mert hova maradna akkor az ismeretlen izgalma?), anélkül, hogy száz meg száz oldalon kellene átrágni magunkat, tehát igazán praktikus regényecske ez, ha éppen csak annyi időnk van elolvasni (vagy fordulatos történetek írását kívánjuk megtanulni gyorstalpalón), míg sorban állunk a Penny Market pénztáránál egy karunkra akasztott kisgyerekkel, aki még olvasni sem tud. Fontos az olvasni nem tudás a kisgyermek esetében. Szigorúan bizalmas - csak gyerekes apáknak! - áll a hátsó borítón a figyelmeztetés. Gyerekes apáknak??? Apáknak, akiknek gyereke van, Robika vagy más nevű, vagy pedig... - sejtsünk rosszat! - apáknak, akik... gyerekesek. Szóval, akik olyanok, mint a gyerekek, és ezért inkább elcsatangolnak bámészkodni a levegőégbe sorban állás közben. És aztán pórul járnak, azt nem írom meg itt, hogy hogyan, mert az a könyv csattanója, és én azt nem vagyok hivatott lelőni, de a lényeg az, hogy a lebegés meg a bámuldozás hősünk kárára válik végül. Több dologból is látszik, hogy nem gyerekeknek való történet ez. Egyrészt ugye apáknak való a könyv a hátsó borító felirata szerint, meg a pecsétből kitekintő tokás Hálló Istvá képe sem olyan kedves, mint mondjuk Bánffy György hangja régen a televízióban. Másrészt viszont azért sem szabad az ilyesmit gyerek fülébe adni, mert tudvalevő, hogy a gyerekek megszeretik a bárgyú, ám alapvetően mégiscsak jólelkű hőst, és ha ezt a hőst baj éri, akkor addig nem nyugszik a lelkűk, míg a baj el nem hárul, vissza nem kapja elvesztett menyasszonyát, levágott lábát, haza nem kerül a kastélyba vagy a vityillóba stb., tehát amíg minden újra jóra nem fordul. Márpedig Hálló Istvát otthon a semmi jónál is kevesebb várja, tehát nem várja. És ez borzasztó, mert ekkor a történet véget ér, úgy, mintha a rendező a vége felirat előtt kirugdalna a moziból a hideg, latyakos utcára, és nem mondaná senki, hogy „ez csak egy film, ezek csak színészek", hanem inkább nyelvöltögetve fityiszt mutatna, és még az ajtót is ránk csapná. Igen elvetemült történet ez, igen. Szóval szerintem tényleg maradjon otthon mindenki vasárnap délután, és törje a fejét, hátha eszébe jut egy olyan történet, melyben happy az end és a szálldosás vége nem koppanás. ...Ugye, értik már? Gondolkozzanak el a fentieken, az olvasott sorokon, a családjukon, és olvassák őket újra! Meg újra... Csillagszedő Mártó. Móra Ferenc Könyvkiadó, 2002 Emese almája. Pagony, 2006 Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután. Csodazeruza Könyvek, 2006 99
