Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Valastyán Tamás: Vitam impendere vero (Bálint Péter: Egy kretén vallomásai)
]enei Gyula Válogatott huszonegy (Körmendi Lajos: Az álom fonákja) Az álom fonákja az ébrenlét - vagyis a valóság. A Körmendi Lajos válogatott írásait tartalmazó posztumusz kötetnek találó a címe, hiszen a szerző, mint minden jó író, megszállottja volt a valóságnak. Realizmusa egyszerre nyers és mágikus, földhözragadt és költői, ám szövegei szövetén mindig átüt a szelíd ábránd, az eltökélt remény, hogy az írás, a szavak csatarendbe sorakoztatása változtathat, javíthat valamit a világon. Tudta, hogy nem, de az igent hitte. Ez a kettősség dolgozik, vibrál, egyensúlyoz valamennyi munkájában. Körmendinek huszonegy kötete jelent meg életében. (Körmendi Lajos huszonegye, ugrik be egyik könyveiméről, a Művész Pista huszonegyéről, melynek főszereplője, a fiatal rajzoló felvételizni megy a főiskolára, Pestre, és a vonatkupéban mutogatja rajzait, miközben a hozzájuk kapcsolódó, lassan regénnyé összeálló kisvárosi történeteket meséli.) Nem volt könnyű a szerkesztő, Bartha Júlia dolga, amikor - az egy évvel korábban meghalt író születésének hatvanadik évfordulójára, a 2006-os könyvhétre - ennyi kötetből próbálta kiválogatni a legjellemzőbb, az életműről átfogó képet nyújtó írásokat, főleg ha figyelembe vesszük a műfaji sokféleséget is: vers, novella, szociográfia, kisregény, esszé, műfordítás, rádiójáték, mese, tárca, riport. Tekintettel a magyar könyvkiadás és könyvpiac viszonyaira, Az álom fonákja című közel ötszáz oldalas összeállítás többszörösen is meghatározó kellene hogy legyen a Körmendi-recepció szempontjából. Egyrészt, mert a hetvenes évek elejétől éppen a Forrásban, Napjainkban publikáló, később a régi Mozgó Világ szerzőgárdájához csatlakozó író - akinek első könyvei rangos országos kiadóknál láttak napvilágot - a rendszerváltás környékén talán némi sértődöttségből is fakadóan a vidéki íróság létstratégiáját erősítette föl magában. íróként, újságíróként szülőhelyét, Karcagot, a Nagykunságot lakja be, irodalmi alakjait többnyire az ottani emberekről mintázza, s nemigen keresi a fővárosi megjelenés lehetőségeit, folyóiratokban viszonylag keveset publikál, kötetei pedig, néhány kivételtől eltekintve magánkiadásban, illetve az általa létrehozott és irányított Barbaricum Könyvműhely gondozásában jelennek meg. A terjesztés nehézkességéből következően e kötetek inkább csak szűk körben (Karcagon, Jász-Nagykun-Szolnok megyében) lettek ismertek - ott viszont nagyon. Ez azt is jelentette, hogy Körmendi Lajost egyre kevésbé tartották számon az úgynevezett szélesebb irodalmi köztudatban, munkái többnyire - méltatlanul - kritikai visszhang nélkül maradtak. Másrészt azért is fontos ez a válogatás, mert a közeljövőben nem valószínűsíthető hasonlóan nagyszabású Körmendi-kötet megjelenése, így olvasók és kritikusok sokáig ebből ítél(het)ik meg az immár lezárt életművet. Emiatt zavaró az összeállításban tetten érhető következetlenség, illetve néhány formai hiba. így például, bár Körmendi Robinson az árokparton címmel egy riportgyűjteményt is megjelentetett, a válogatott írások szépirodalmi anyagába nem kellett volna belekeverni zsurnalisztikájának sürgető lapzártákhoz igazodó, természetszerűen alkalmibb vonulatát, már csak azért sem, mert az így beemelt témák veretes szociográfiákban vagy szépirodalmi szövegekben is felmutathatok, mint ahogy ez a párhuzamosság meg is figyelhető a könyvben. Előfordulnak súlyos tördelési hibák: így az egyik riport címe cikluscímként kiugrasztva külön oldalon szerepel, a tényleges írást viszont nem jelöli cím, helyette a kolumnás anyag alcímei darabolják külön egé100
