Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Fehér Zoltán: „Ki kell, hogy sorsomat kiáltsam”
A bátyai ember egynek érezte magát a világmindenséggel. A vallásos és a profán nem vált el gyakorlatában egymástól. Hasonlóképpen egy volt számára a termelés és a kultúra. Számára a kenyér Krisztus testét jelentette, amit keresztvetéssel szelt meg, s ha leesett, föl kellett venni és megcsókolni. A szántóvető a határban, ha meghallotta a déli harangszót, megállóit a munkában és keresztet vetett. Keresztvetéssel, fohászkodással kezdték az aratást is. A megpillantott első kereszt búza előtt illett letérdelni, s azt megköszönni azt Istennek. Jól működött az egyházi szervezésű legény- és leányegylet, az olvasókör. Az 1929-ben épült emeletes Klebelsberg-iskola hivatalosan állami volt, de apácák is tanítottak benne. Korábban a tanítás mindennap misehallgatással kezdődött. A gyerekeket is vallásosan nevelték, imádkoztatták, számonkérték rajtuk a templomba járást. A gyerekeknek az utcán dicsértessékkel kellett köszönteni a felnőtteket. Szigorúan büntették őket misemulasztás vagy illetlen beszédjük miatt. A Rákosi- és a Kádár-korszakban Bátyán volt a járásban mindig a legmagasabb a hittanra beíratott gyerekek száma. A járási pártbizottságnak tudomásul kellett vennie, hogy a bátyai párttagok inkább kilépnek a pártból, ha nem engedik nekik a templomba járást, gyerekeik megkeresztelését. Azt is le kellett nyelniük később, hogy Bátyán a körmeneteken a téeszelnök viszi a lobogót. Bár a hatalom a tanítókat kényszerítette a hittan-beíratás elleni agitációra, a rendszer által sokat kárhoztatott úgynevezett kettős nevelés általánosnak volt mondható. (A tanító, aki maga is megkereszteltette gyermekeit, hittanra járatta őket, vállalta ezért a felettesei felelősségre vonását, sőt esetleges elbocsátását. Majd őt is arra kényszerítették, hogy agitáljon a hittanbeiratkozás ellen.) Mindez, kétségtelenül, szinte tudathasadásos állapotot hozott létre az egész társadalomban, hiszen mást kellett mondani az iskolában vagy a tanácsházán, mint odahaza, maguk között. A vallásos életszemlélet, a hitért való kiállás momentuma sokszor szerepel az emlékezésekben. Benczéné két kistestvérének halálát istenverésnek tartja. Az egyre gyarapodó Hegedűs R József a sikert már saját magának, a maga okosságának és ügyességének vélte. Már egy kicsit kezdett elfeledkezni az Istenről. Néha-néha már a vasárnapi istentisztelet is elmaradt. Amikor aztán 1928-ban kitört a tífuszjárvány, megbetegedett Ilonka és József, és a két gyerek két hét alatt meghalt. (...) Ez történt szüleim nagy bánatára, hogy felébredjenek, és visszatérjenek Istenhez. Akkor megfogadták, hogy a vasárnapi szentmise soha többé nem marad el. A kereskedésben vasár- és ünnepnap soha nem csináltak üzletet. (...) Meg is tartották egész halálukig. 1948- ban, amikor Hegedűs R Józsefet mint kulákot már figyelik, csak nagy ravaszkodások árán tud feleségével kocsin kiszökni a faluból, hogy részt vehessen a Mindszenty hercegprímás által szervezett bajai Mária-napokon. A már többször idézett Hegedűs P. Józsefet módos apja így tanította: Te pedig soha ne bántsd a másét, de a magadéra vigyázz! így kedves leszel Isten és az emberek előtt. Egy úgynevezett középparaszt család tagja, Hemerné Maros Annának is fájó emlékei vannak az agresszív ateista vezetőkről. Lássunk erre két példát: 1948 még csak elmúlt, a kommunisták még nem mutatták ki a foguk fehérjét, de negyvenkilencben rácsaptak az egyházakra. Szétszórták a szerzetesrendeket. Szívettépő érzések marcangolták a lelkemet, amikor láttam, hogy akik szépre, jóra tanítottak, most joguktól megfosztva mehettek el a faluból.. Fájó szívvel néztem utánuk. Én nem féltem. Erős idegzettel áldott meg a Jóisten, de őket féltettük, mikor elvitték őket. Egyszer, amikor B. Antal volt a tanácselnök, megtámadott, hogy ne beszélgessek az apácával, mert deportálni fogják a nővért. Gúnyosan ránevettem, s ez volt a válaszom:- Magának nincs a jelenlegi pártban helye. Ha deportáltatja a nővért, akkor fasiszta módra cselekszik, mert azok deportálták a zsidókat. Erre mérgesen rám nézett és otthagyott. A másik eset ugyancsak az ő tollából az iskolában történt. 84
