Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Sigmond István: Hozudnak rendilétesen
Jocó (zavartan, szabadkozva és bűnösnek is érezve magát): Bocsánat, Villanyórás művész úr parancsára a kaptafára kötöttem egy rózsaszínű masnit, ott van a szemétkupac tetején, s körülötte ott vannak a cipők is... (szinte lélegzetvétel nélkül mondja el a szöveget, a végén teljesen kifulladva) ...ugye... Villanyórás: A jövőnek ára van! Rendező-Fiú: S tegye hozzá azt is, hogy a hajók elmentek, vagy nem kötöttek ki soha ezen a vidéken, valami integetésről is szót ejtettek valamikor, de senki sem integet, ki hallott már olyant, hogy a föld integetne egy gyalogjáró embernek? Apró kövek vannak az udvaron, kisarjadt fűcsomók imitt-amott, por, kifehéredett, apró ürülék, és a formátlanul megszáradt sárban emberi lábnyomok láthatók, bennük a vékonyka csirkelábak ezrei. Rend van. Ez a mi rendünk! Értem? Anya (félénken, akadozva): Pirika, pirika, pirika... Zenei függöny Sötét Negyedik jelenet (Rendező-Fiú egyedül a színpadon. Körülnéz, gondolkodik, észrevételeit a színpadra képzelt segédszemélyzethez intézi.) Rendező-Fiú: A sárba száradt talpnyomokon kell igazítani egy keveset, legyenek apróbb nyomok is, de domináljanak a férfitalpak, a hitelesség sok felől jövő és különböző irányba haladó női cipőnyomokat is igényel, s legalább hat csirke legyen állandóan az udvaron, nem baj, ha nem szemerkélnek, de sétáljanak fel-alá, s egy-egy koty-koty is jöhet. A szitakötő, mint hangulati elem, jól sikerült, Piroskám, szívemnek szólni kellene, hogy ne röpdössenek túl sokat a szárnyai, és jó lenne, ha megkapná a hatodik lábát is, ki látott ötlábú szitakötőt? Kiröhög a világ. És amikor azt mondják, hogy milyen tehenet?, halljam a kérdőjelet, ahogy rákunkorodik az életükre, a felső görbületben az egek tartják egyensúlyban a földbe kapaszkodó alsó tekervényt, s a pont egy virtuális kalap, amit a hitetlenek alant hordanak. S ne giccseskedjünk, kérem, azzal a kaptafával, a múlt jelképeit a rothadó szemét mélyéből kell előkotomunk minduntalan. S a jelennek miért állítanak kopjafát? Vigyék ki innen! Értem? És kéretek mindenkit az udvarra! Tessék felkészülni a közös gyónásra! Következik az utolsó jelenetek egyike, fontos fejlemény, biblikus próbatétel, amely a Bibliából kimaradt. A megtisztulást követően újrakezdjük a múltat, nincs smink, színpadi zene, parabola és allegória, minden igazi lesz, bölcső, emberarc, élet és sírhant. Kórus, vak gyerek oldalt be. Nincs tánc, nincs ének. Világos? Anya és Villanyórás (be; legalább húsz évvel idősebbek, állnak mozdulatlanul, s úgy néznek Rendező-Fiúra, mint akit most látnak életükben először) Villanyórás (némi gyanakvással): Kicsoda maga? Anya (szelíden, de idegenül): Kit tetszik keresni? Rendező-Fiú (hosszabb szünet után, mint aki nem érti a fejleményeket, zavartan): Losonczyt. Anya (m. f): Itt csak mi vagyunk. Mi ketten. Rendező-Fiú (tele kételkedéssel, zavarral): S a Kórus? Az ikrek? A tehén? És volt egy vak gyerek is, aki látott. És a harang? Villanyórás: Milyen harang? 36
