Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Sigmond István: Hozudnak rendilétesen
Rendező-Fiú (hosszabb csend után): Vannak! Mondja, hogy vannak! És etesse őket folyamatosan! Anya: Pirika, pirika, pirika... Szomszédasszony: Leszarták az egyik cipőmet, nem látja?! Anya: A csirkék bölcsek. Oda szarnak, ahova kell. Pirika, pirika, pirika... Villanyórás: Na, mi van, picsipacsi? Ma is győzni akarsz? Rendező-Fiú: Ezt kérem játékosabban! Villanyórás (játékosan): Na, mi van, picsipacsi? Ma is győzni akarsz? Ejnye-bejnye! Rendező-Fiú (dühösen): Nem ejnye-bejnye! Nem volt szó semmiféle ejnye-bejnyéről! Maga nem tudja megérteni, hogy ez a gyerek tulajdonképpen nem tudja, mi a győzelem? Villanyórás (panaszosan): Egyszer vörösre verte a kézfejemet! Rendező-Fiú: Álmában. Igen. (gyanakodva) Mondja csak, maga meg tudna simogatni egy szitakötőt? Villanyórás (felháborodva): Én? Kikérem magamnak! Én nem vagyok olyan... Rendező-Fiú (szomorúan): Picsipacsi olyan. Csakhogy a szitakötőnek hiába van szeretet a szemében, nem engedi, hogy megsimogassák. Losonczy: Olyan schubertes a hangulat, igaz? Rendező-Fiú: Losonczy, menjen ki! Losonczy (zavartan): Mennyi ideig szíveskedik... nélkülözni, ugye... szóval a személyemet? Rendező-Fiú: Végleg menjen ki. Losonczy (feláll, s kifelé menet, tudálékosan): Pedig egy édeskés, finom kis Schubert igencsak ellensúlyozni tudta volna... (el) Rendező-Fiú (kikiált): Jocó! Üljön be! Jocó (mint aki óriási megtiszteltetésnek érzi, hogy a művészek között lehet, ezt érzékeltetve lép be, majd leül Losonczy székére) Szomszédasszony: Szóval... az ikrek... hogy úgy mondjam... terhesek? Anya: Pirika, pirika, pirika... Villanyórás: Maga üljön le a valagára, jó? Szomszédasszony: Jó. Rendező-Fiú (Szomszédasszonyhoz): Mondja inkább érzéssel, együttérzéssel, merthogy emberileg magát is megviselte ez a szégyenteljes esemény, mármint hogy az ikrek... Persze jó az, ha jön a gyerek, az utánpótlás, a jövő, de... így, szóval így! Értem? Na! Szomszédasszony (kicsit gondolkozik, aztán szenvedélyesen): Hogy azt a kurva anyátokat...! Anya: Pirika, pirika, pirika... Ikertestvér I.: Az enyém nagyobb! S azt hiszem, már mozog is! Ikertestvér II.: Ronggyal kitömted magad, azért!... Én hiszem a szenteket... és szűzen születtem! Ikertestvér L: Simogasd magad, ha úgy érzed, hogy nehezebb felcsináltnak lenni, mint hármasban szarni vasárnap is. Ikertestvér II.: Isten hallja! Tudod?! Isten hallja! Anya: Pirika, pirika, pirika... Villanyórás: Megfejte a tehenet? Szomszédasszony: Milyen tehenet? Villanyórás: Nem magától kérdeztem. Anya: Inkább azt mondja meg, hová tűnt el az ágy alól a kaptafa és a cipők, mind. Egyik sincs sehol, sem a keresztesek, sem a nyilasok, sem az a három... 35
