Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Sigmond István: Hozudnak rendilétesen
(A család tagjai közös erővel leteperik Anyát, fejét az ágyról lekapott párnába nyomják, majd egy kupacban a földre kerülve, egymást átölelve, mozdulatlanul maradnak.) Rendező-Fiú (miközben a lekötött s elnémított Apát nézi, kerülgeti, néha egész közel hajolva az arcához, de mindig háttal a közönségnek): Művész úr, itt lábbal tiporják a gyolcsban megfogant eszmét. Maga körülbelül annyi hitet sugall, mint egy túlfűtött szexualitásban vergődő eunuch. Látja a lángokat? Hallja a hangokat, az üvöltést, a jajt? Érzi, ahogy reng a föld? Losonczy, lávát! Égjen a szenny, a mocsok, a hányadék és a földbe szivárgott könnyzuhatag! Jajveszékelés! Tudja, milyen a jajveszékelés?... Kérek egy szopránt! Kérek egy szopránt! Szopránban vonító anyák éltessék a hazát! És térdre! Mindenki! Ha vannak istenek, ők is! És mondassa velük kórusban: vegyétek magatokhoz az Úr testét!... Maga meg ne bámészkodjék, művész úr! Rohanjon bele a mihaszna tömegbe. Lássam, ahogy gyémántmarkolatú kardjával sorban belevagdos a fejekbe. A hitet vágja bele! És lengesse a karját, lengesse azt a két velőtlen csontot, hadd lássa mindenki, hogy újra elvégeztetett, örökkön-örökké csak elvégeztetett, legalább az elvégeztetettségben higgyen, művész úr! Losonczy, miért nem masírozik be az öntömjénezők csapata? Döngessék a mellüket, uraim, születőben van a haza, halljam a lélekharangok ezreit, ahogy leendő elmúlásunkról már születésünkkor megemlékeznek. Igen, uraim! (a lekötözött, elnémított Apára mutat) Ez itt Pannónia!!!! (Felerősödött Bach-akkordok) Sötét Harmadik jelenet (A szereplők félkörben helyezkednek el egy-egy széken. Rendező-Fiú a zöld ládikón ül, kezében egy karmesteri pálca. Ezzel mutat rá arra a szereplőre, akinek szót ad, s akinek kötelezően beszélni kell. Apa és Dilibözsi nincsenek a színpadon. A félkörben ülők javasolt sorrendje balról jobbra: Anya, Losonczy, Ikertestvér I., Ikertestvér II., Szomszédasszony, Villanyórás. Oldalt Jocónak csak a feje látszik, jól érzékelhetően ugrásra készen várakozik.) Rendező-Fiú (közönséghez): Kivételesen ketten ülünk a ládikón, én és egy szitakötő. Messziről észre sem vehető, de én jól látom, ahogy hatalmas szemeit rám mereszti, s átlátszó szárnyaival integet nekem. Örül, hogy vagyok? Lehet, annak örül, hogy itt vagyok. (A jelenet replikái, függetlenül azok tartalmától, általában érzelmi töltettől mentesek - leszámítva azokat az eseteket, amikor ez külön jelezve van -, mintha az első olvasópróbán hangzottak volna el, de szövegkönyvet természetesen senki sem tart a kezében.) Anya: Ezek a csirkék ideszemtelenkedtek a konyhaajtó elé, s olyan sebesen mozgatják a fejüket fel-alá, hogy a harkályok irigykedve néznék a mutatványt. Ikertestvér II.: Nincsenek harkályok, Anya. Ikertestvér L: Miért? Csirkék vannak? 34
