Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Sigmond István: Hozudnak rendilétesen
Apa (szintén civilként): Máshol nem találtam szeget, (feláll, s megindul a kalapja után) Rendező-Fiú (Losonczy): Megoldani! Losonczy (kikiált): Piroskám, szívem! Piroska (lélekszakadva be) Losonczy (rámutat a kalapra): Régi legyen! Piroska (a kalaphoz rohan, lekapja a szegről, összegyűri, megtépi, letapossa, majd visszaakasztja a szegre. Losonczyhoz): Feladat megoldva! (el) Apa (felteszi a kalapot a fejére) (Piroska kalapjelenetével egy időben Rendező-Fiú beállítja a családot a következő jelenethez, ide-oda rángatja a család tagjait, mint aki nem tud dönteni, hogy tulajdonképpen hogyan állítsa be őket, Szomszédasszony fejét még jobban behúzza a szobába, majd int az oldalt ácsorgó Villanyórásnak.) Rendező-Fiú: Maga állandóan álljon készenlétben. Amikor intek, közelebb jön, és azt mondja, hogy halló. (Losonczyhoz) Dilibözsi lábát felköttette rendesen? Losonczy (önelégülten): Némi erőszakhoz kellett folyamodnunk, ugyebár, a művésznő együttműködési készsége csődöt mondott sajnos. Dilibözsi (panaszosan): Majdnem kitörték a lábamat ezek a marhák! Rendező-Fiú (felháborodva): Maga a piszkafa lábát siratja, miközben mi a múltunkat akarjuk újraélni?! Ez az ember (Losonczyra mutat) lemondott a gázsijáról, csak hogy imádkozhasson velünk! Losonczy (tiltakozva): Én? Rendező-Fiú (parancsolva): Na, imához! Mindenki! Apa (megindul a képzeletbeli ágy ás felé): Akkor én majd odakint... Rendező-Fiú (megállítja Apát, visszaküldi a helyére): Mindenki itt marad. Az együvé tartozás, az egymásba kapaszkodó kezek, nem érti a lényeget? (Szomszédasszonyhoz) Maga most legyen fennkölt, értem? Szomszédasszony: Semmi gond. (az ablakkeretben marad, úgymond fennkölt arckifejezéssel) Rendező-Fiú (paposán): A kör közepén egy jóságos szellem tartja a családban az egyensúlyt, Isten követe, kit idevezérelt a Mindenható, áldást küldött vele, megbékélést és szeretetet. És Ámen. Dilibözsi (fájdalmasan, sürgetően): Jaj, Istenem, szarni kell! Rendező-Fiú (mosolyogva türelmet erőszakol magára): Ne most, művésznő, ennek még nem jött el az ideje. Majd szólok. Losonczy (Rendező-Fiúhoz, bizalmasan): Nem kellene egy kicsit schuberkedni, hogy oldjuk a hangulatot? Rendező-Fiú (Losonczyhoz, magára erőltetett szelídséggel): Maga most menjen ki, jó? Amíg nem rúgok a seggébe! Losonczy (sértetten el): Értem, értem, értem... (A család a Rendező-Fiú intésére elhelyezkedik az asztal körül, a kezek összefogódzkodnak.) Rendező-Fiú (körbemutat): Ez, kérem, a ház. Egyetlenegy helyiség, így is szentély. Szeretném, ha észrevételeznék ezt a ládát is. (a színpad előterében elhelyezett ládikóra mutat) Fontos. Csak egyfenéknyi hely van rajta, nem tartozik a terefere kellékeihez. Anya művésznő, maga néha észrevétlenül kivonul ide, leül, s számba veszi a gondolatait. Maga 19
