Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Sigmond István: Hozudnak rendilétesen
Vak gyerek (hamisan, többször ismételve, miközben ide-oda topog): Isten, áldd meg a magyart...! Szomszédasszony (izgatottan): A boci egyik füle kint van! (A tehénbőgés összekeveredik a Bach-akkordokkal, közben a Vak gyermek énekli a Himnusz első sorát, nyilvánvalóan csak ennyit tud a Himnuszból, a Szomszédasszony lelkesen kommentálja a szülés folyamatát - improvizált szöveg -, a család - Anya, Apa, Dilibözsi, Ikertestvér I. és II., Villanyórás - egymás hegyén-hátán, lélekszakadva rohannak az istálló felé, miközben): Kórus (Losonczy intésére be, majd bemutatják ugyanazt a csoporttáncot, amit már bemutattak egyszer: három lépés jobbra, három lépés balra, közben kezek a magasba lendülnek): Há!... Há! Losonczy (önelégült mosollyal kíséri a mutatványt) Rendező-Fiú (lassan térdre ereszkedik, arcán gyász, lemondás) Zenei függöny Sötét Negyedik jelenet (Előbbi helyszín. Apa a képzeletbeli pázsit előtt térdepel, arcán átszelle- mültség, karjai kitárva, szeme behunyva, mint aki hangtalanul imádkozik. A budi ajtaján lóg a kalapja. Szomszédasszony az ablakkeretben vigyorog, nézeget. A család többi tagja tétlenül álldogál, várják a rendezői utasításokat.) Rendező-Fiú (kerülgeti, nézegeti Apát): Halló! Halló! Apa (mint aki felriad): Mi van? Itt vannak a hajók? Rendező-Fiú: Jóember, jöjjön velem! (kezével Apa szeme elől hesseget) És akkor imádkozzék, amikor ennek eljön az ideje. Apa (mint aki még csak félig tért magához): Még nem jött el? Rendező-Fiú: Még nem jött el. És hol van a kalapja? Apa (teljesen magához térve, barátságtalanul): A helyén van. Hol lehetne máshol?! Rendező-Fiú: Hol a helye? Apa: A budi ajtaján. Rendező-Fiú (kiüvölt): Losonczy! Losonczy (kényelmesen be; éppen eszik): Én mindig itt vagyok. Rám mindig lehet számítani. Rendező-Fiú (számonkérően, majd átszellemülten): Azt mondtam, hogy régi legyen a kalap, ne legyen új kalap! Ez a kalap megélt két világháborút, forradalmakat, vérbe fojtást, sárba taposást, és megélte a lemészárolt álmokat és az agyba-főbe vert gondolatot, hit van benne, és alázat, és sírás, és becsület és tehénbőgés, és tücsökcirpelés, ez a kalap mi vagyunk! Ez a kalap Apa kalapja! (Szomszédasszonyhoz) Maga most lehet szomorú. Szomszédasszony (hálásan): Köszönöm, nagyon köszönöm, (félig-meddig összetrottyan, fejét szomorúan lelógatja) Rendező-Fiú (hangot váltva, civil érdeklődéssel, Apához): Miért tartja a budi ajtaján? 18