Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Sigmond István: Hozudnak rendilétesen
Apa (mintha nem az Apa szerepét játszó színész volna, hanem Apa maga): Tarisznyát, asz- szony! Eljött az idő! (energikusan elindul a szobában, hogy összeszedje a holmiját) Rendező-Fiú (mint aki nagy veszélyt érez): Álljatok az ajtó elé! Dilibözsi, Ikertestvér I. és II. (megpróbálják Apa útját állni, kevés sikerrel, közben elfojtott sírás, visítás) Rendező-Fiú (kétségbeesve): Ne engedjétek elmenni Apát! Villanyórás (hátulról lefogja Apát, dulakodás) Rendező-Fiú (felháborodva): Apát nem lehet lefogni! Apa nem olyan! És kicsoda az az állat, aki rátette a kezét? Losonczy (rohanva be, arcán örömmámor): A villanyórás! Ő a legerősebb a tavaly díjat nyert a színészeknek kiírt szkanderbégversenyen. Villany órás (ragyogva): Harmadik díj! Apa (miközben megpróbálja kitépni magát a Villany órás szorításából): Levegőt! Életet! Levegőt! Életet! Rendező-Fiú (megmarkolja Losonczy t, higgadtságot erőltet magára): Losonczy, a Villany órás tíz év múlva érkezik! Anyának előbb meg kell szülnie a kölykeit! (Apához) Maga meg ne életezzen itt, a világ s az élet várhat odakint. Inkább vegye elő a csutoráját, s tegye a dolgát rendesen! Nem akarom, hogy tehénszarban s löttyetten csüngő, lefejt csecsek között nemzzenek! Fehér lepedőbe kapaszkodó imákat akarok, eleven hitet, és nem istállóbűzt és lábakra fröccsent tehenek szarát! (Anyához, türelmetlenül) Művésznő! Másszon már fel a családi nyoszolyára! Nekem is meg kell születnem! Nekem is! Villanyórás (miközben elengedi Apát, sértetten): Én ki is mehetek. Rendező-Fiú: Menjen is. Majd szólítom. Villanyórás (mint aki undorodik az egésztől, el) Ikertestvér L, II., Dilibözsi (egyszerre): S mi? Rendező-Fiú (int, hogy menjenek ki) Ikertestvér L, II. (megragadják a féllábú Dilibözsit, majd mindhárman el) Anya (megindul az ágy felé, majd ügyetlenül felmászik rá, közben): Lehettem volna Antigoné, Desdemona és Júlia, vagy várfalak tetejéről ugorhattam volna a tajtékzó habokba... (körbemutat) Ehelyett odvas, penészes falak között várakozom a csutorás folytatásra. Nem lehetne megtisztelőbb a feladat?... Lennék inkább nyüszítve maszturbáló szűz egy kolostori cellában, vagy bármi egyéb (megmarkolja a két mellét), csak ezekkel a lesatnyult zacskókkal ne kelljen szoptatnom soha! Rendező-Fiú (Anyához átszellemülten, majd hirtelen durván): Amikor egy csecsemő szopásra csücsöríti apró ajkait, kegyed Isten lesz, maga a Miatyánk, ki a jó franc nézi a zacskója állagát?! Érti már, hogy életünk értéke nem mindig azonos a gázsival? Érti már? S ha érti, mi lesz? Anya (megadóan Apához, miközben szétnyitja a lábát): Na, jöjjön!... És oltsák már le azt a kurva fényt! Apa (megindul az ágy felé, majd ügyetlenül felmászik rá, kalapját leveszi, majd visszateszi, aztán úgy dönt, hogy mégis leveszi, aztán úgy dönt, hogy mégis visszateszi, stb. közben:) Rendező-Fiú (kiordít): Losonczy!... Kórus! Anya és Apa (szeretkezést imitálnak) Szomszédasszony (örökös vigyorgással, szó nélkül, de aktívan követi az események alakulását) Losonczy és Kórus (be) Losonczy (füttyszóval és kézmozdulatokkal beinti a taktusokat, közben túlfűtötten): Hazádnak rendületlenül, légy híve, ó magyar! Kórus (már az egymásba kapaszkodásuknak is giccses hangulata van; rossz magyarsággal, de az ütemeket betartva): Hozudnak rendílétesen légy hova, oh, mághiár! 15
