Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Sigmond István: Hozudnak rendilétesen
Rendező-Fiú (Apához): Miért hülyeség? Mi mindenre képesek vagyunk! Repülni kell? Repülni fogunk! Dilibözsi (miközben fél lábbal ugrál kifelé): Én tudok repülni! Né! Én tudok! (összeesik) (Oldalról bejön Ikertestvér I. és II., Dilibözsit vállra veszik, s kicipelik.) Apa (makacsul): Én nem tudok! Én nem is akarok! Anya (türelmetlenül): Repüljön már egy kicsit, Dezső! A francba bele! Ne kéresse magát! Ne tegye itt nekünk a szüzet! Egy ilyen bika, mint maga! Na! Jocó (lélekszakadva be, Losonczyhoz): A nap felment az égen, ugye... s ilyenkor a sugarak földre vetülő szöge némi módosulást szenved, ugye... Rendező-Fiú (Losonczyhoz, felelősségre vonóan): Mi van azzal a fénynyalábbal? Losonczy (nagyon tudálékosan): Főnök úr, kérem, az a helyzet, ugye, hogy a napkorong keletről nyugatra haladva megtette már az út felét (az órájára néz), egész pontosan az ötvenhét százalékát, ebből kifolyólag a sugarak földre vetülő szöge némi módosulást szenvedett... Rendező-Fiú (szigorúan): Legyen fénynyaláb, Losonczy! Értem? Losonczy (durván): Jocó! Legyen fénynyaláb! Értem? Jocó (lelkesen): Lesz, tisztelettel! Kezeskedem! Losonczy (tartással): Lesz, tisztelettel! Kezeskedem! Rendező-Fiú (türelmetlenül): Mikor, Losonczy, mikor? Losonczy (megnyugtatóan): Főnök úr, kérem, a feladat megoldása kecsegtetően halad a megnyugtató végkifejlet felé. Rendező-Fiú (Anyához, Apához): Maguk készüljenek fel a nemzési jelenetre, amíg a statisztériát beállítom, (int, hogy kimehetnek) Anya (arcán döbbenet, miközben megy kifelé): Mire?... Én?... Magával? (el) Apa (gúnyosan, miközben el): Mással akarod, édesem? Rendező-Fiú (kikiált): Násznép, Losonczy! Losonczy (kívülről): Igenis. (Losonczy síppal a szájában vezényli a színpadra lépő statisztákat - 6 férfi, 4 nő, 4 gyerek. A rongyokba öltöztetett, egyik-másik cipőtlen, lehangoló kinézésű társaság, a gyermekeket kivéve, nem tartja be a taktust.) Rendező-Fiú (elképedve): Ez a násznép? Losonczy (lelkesen): Násznép, kórus, tánckar! Több irányú érdeklődéssel áldotta meg őket a sors! Szomszédasszony (felvihog az ablakkeretben): Több irányú érdeklődés...! Rendező-Fiú (szomszédasszonyhoz, durván): Nincs replikája! Világos? Szomszédasszony (engedelmesen): Igenis... (félénken) Szomorkás lehetnék egy kicsikét? Arcban, ugye, lehet...? Rendező-Fiú (m. f): Nem! Maga jelkép, nem érti?! Senkit sem érdekel a maga ocsmány kis budiélete. A jelkép nem eszik és nem szarik. Maga nem is létezik! Magát ki kellett találni! A halandóságot felejtse el, az örök élet a jelszó, persze ezért is fizetni kell, és ez valamivel több, mint az átlagos tagsági díj. Úgyhogy mosoly! Élvezze az életet! Élvezze! Ez a feladat! Szomszédasszony (engedelmesen, közben széles mosoly): Élvezem, igenis, nagyon élvezem! (mint akinek fogalma sincs, hogy miről van szó) Én ne érteném?! Na, halljanak oda! 12
