Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Pécsi Györgyi: „Félelem nélkül élni”
s ezt a normát - egészen más érveléssel - a költő is elfogadta. Ahogy számos alkalommal elmondta, fontosnak tartja, hogy verseit a hat elemit végzett, de sokat olvasott édesapja is megértse, azaz költőként arra törekszik, hogy verseinek különböző befogadói szintje legyen. Ezért nem meglepő, hogy - Domokos Mátyás összegzése szerint - ma az iskolai versmondó versenyek legnépszerűbb költője Kányádi Sándor, s - magam is tapasztaltam - tizenéves fiatalok mondják, megértve a vers legfontosabb üzenetét, mély átéléssel a Fától fáig című nagyon mély létbölcseleti költeményét. Az is igaz viszont, hogy a versnek egy közérthető, követhető története, egy „mesét" megelevenítő váza van (a lovait kereső kisfiú botorkálása), s ezen a történeten keresztül már be tudnak kapcsolódni a létmegértés elvontabb szférájába. * Kányádi Sándor föntebb sorolt, kifejezetten a gyermekolvasókra (vers- és mesehallgatókra) számító gyerekversei, meséi, mesei történetei inkább az óvodás, kisiskolás korúakat célozzák meg. Terjedelmük általában rövid, gyakoriak a költő szóhasználatával a „mesemorzsák" vagy etűdök. Hosszabb meséi (Talpas történetek, Világlátott egérke) is olyan mesefüzérek, amelyek önálló egységként is értelmezhető kisebb epizódokból szerveződnek egyetlen történetlánccá (így például az esti olvasáshoz is beoszthatok). A költő gyermekversei látszólag nagyon egyszerűek, legtöbbször a természet jelenségeiről, a (többnyire a valóságból, ritkábban a mesékből) megszokott állatokról szólnak, egyszerű emberi/gyermeki magatartásokat vesznek számba. Meséit nem a cselekmény meghökkentő volta, fantasztikumba vesző megképezett tere, a főhősök különlegessége, extremitása, hanem éppen életközelisége, természetessége, a történetnek a mindennapi életbe való beilleszthetősége jellemzi. Mi a titka töretlen népszerűségének mégis, s hogy különböző válogatásban, szerkesztésben, új illusztrációkkal mindegyre a meglepetés, az első ráismerés erejével hatnak? Valóban nem újszerűségükkel, szokatlanságukkal vonzanak, inkább sajátos világképük, illetve a művek hangulata, nyelvi megformáltsága révén válnak összetéveszthetetlenül „kányádissá". A következőkben a költő gyermekverseinek és meséinek néhány jellegzetes vonását emelném ki. Eddigi legteljesebb gyermekversgyűjteménye a Valaki jár áfák hegyén című egyberostált (felnőtt) verseskötetben jelent meg, verseinek és meséinek elegyes, reprezentatív gyűjteménye pedig az A bánatos királylány kútja című (célzottan gyermekolvasóknak szánt) kötetben. Ez utóbbi alcíme szerint „Versek, mesék, történetek kicsiknek és nagyoknak". A nagyon tudatosan megkomponált kötetben, mely a bölcsődés-, óvodáskorú kisgyermekekhez szóló írásoktól a kisiskolásokat, kiskamaszokat megszólító írásokig ível, prózai mesék váltakoznak verses mesékkel, dalokkal, mondókákkal. E szerkesztési módnak nem csupán technikai oka van, hanem, ahogy az alcím is jelzi, a költő oldja a határt vers és próza, mese és „igaz történet" között. Kányádi Sándor nemcsak a kötet ritmusát jelöli ki a versekkel, hanem a műfajok közti átjárhatóságot a prózai mesékbe funkciószerűen beleszőtt, organikusan illeszkedő vendégszövegekkel is érzékelteti, illetve megerősíti. A mesékbe beleszőtt versek leggyakrabban népdalok („Zöld erdőben, / kék mezőben..." - A táltos madárban; sőt több népdalstrófa is megjelenik például az A nem sikerült nótavásár vagy a Félnótás Ferkó című mesékben), lehet József Attila- (több népdal, mondóka és saját vers mellett a Talpas történetekbe a Medvetánc öt sora is bekerül), Arany János- vagy saját vers is. A vendégszövegek egyik funkciójáról a költő a címadó (A bánatos királylány kútja) mesében beszél érzékletesen. A keretes szerkezetű történetben egy gyermekkori élményére emlékezik vissza a mesélő: aratáskor, vízhordó fiúként a felnőttekkel együtt örömmel hallgatott ebédidőben mesét, igaz történetet. Ebben a mesében az egyik arató asszony meséjét idézi fel az író, aki a helyi monda eredetének titkát mondja el. S amikor az a 138
