Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Pécsi Györgyi: „Félelem nélkül élni”
Pécsi Györgyi „Félelem nélkül élni" Világképteremtés Kányádi Sándor gyermekverseiben és meséiben Amikor Kányádi Sándor 1960-ban, fiatal költőként úgy döntött, hogy a marosvásárhelyi Hajdú Győző főszerkesztésével jegyzett, akkor alapított Igaz Szó című irodalmi folyóirat helyett Kolozsváron marad, és a szintén ekkor induló Napsugár című gyermeklapot választja, melynek szerkesztője, s egyúttal szerzője lesz egészen 1990-es nyugdíjaztatásáig, bizonnyal nem sejtette, hogy e döntésével egy életre elkötelezi magát a gyermek- irodalom mellett is. S talán még kevésbé sejtette, hogy úgynevezett felnőtt verseinek fogadtatásában is szerepük lesz a gyermekek számára írt verseinek, meséinek. A hatvanas-hetvenes években Erdélyben, majd a nyolcvanas évektől már Magyarországon és a Kárpát-medencében is a legnépszerűbbnek ismert költő páratlan olvasói sikere ugyanis részben a gyerekolvasók irányából érkezett. A szerkesztőknek (a Napsugár szerkesztésében jelent meg A Hazai Sólymai című másik magyar nyelvű pionír lap is, amelynek szintén rendszeres szerzője a költő) a korabeli kultúrpolitikai elvárások szerint az is feladatuk volt, hogy népszerűsítsék a lapokat és előfizetőket toborozzanak. Föl kellett keresniük iskolákat, óvodákat, városokat, falvakat. Kányádi Sándor ezt a kötelességből reászabott munkát szerencsésen össze tudta egyeztetni habitusával és ars poeticájával - személyisége derűjének, kapcsolatteremtő készségének köszönhetően egyre népszerűbbek lesznek a találkozók, melyek lassacskán rendkívüli irodalomórákká alakulnak, a költő körül pedig olyan gyerekolvasó réteg toborzódik, mely Benedek Elek óta példátlan a romániai (és a magyarországi) magyar irodalomban. Benedek Elek a Cimbora című gyermeklapot a trianoni döntés után indította el, mely 1922-1929 között jelent meg, s ő tette rendszeressé a kis olvasókkal való találkozásokat is, ahol szintén előfizetőket toborzott a Cimborához, de ezt a gyakorlati célt összeegyeztette a legnemesebb népneveléssel, népműveléssel. „Elek apó" útját folytatta Kányádi Sándor is, aki arra törekedett - miként ezt számos alkalommal interjúban, találkozókon elmondta -, hogy a legkülönbözőbb korosztályú és iskolai végzettségű embereket megszólítsa, és megszerettesse a költészetet. „A mi nyomorúságos helyzetünkben, amiben sok gyönyörűség is volt, például az olvasótalálkozók tartották a lelkeket. Száznál több találkozót tartok évente ma is, és ezeket én fontosnak, valamifajta irodalmi szolmizálásnak, Kodály-dolognak tartom, azzal a különbséggel, hogy Kodály Zoltán nem egyedül ment, hanem voltak óvodái és módszerei. Én nem tudtam ilyen módszert kidolgozni. Arra vagyok büszke, hogy karonülőtől boton támaszkodóig, vagyis iskolai végzettségre való tekintet nélkül tudunk irodalomról beszélgetni. Nem a saját verseimről, az is elhangzik olykor, hanem az irodalom megszerettetéséről"- mondotta az egyik interjúban (A magyar költészet Ruhr-vidéke; Forrás, 1997/2). 136
