Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Ócsai Éva: Wersek, báb- és mesejátékok 4–696 éves korú gyerekek számára
Ebben a képben a hősnő újabb megmérettetésben vesz részt: Helena és Pávaszem Paris előtt vetélkedik, ám a versengés nem szépségükről, hanem az általuk elénekelt dalok szépségéről szól, és a tét sem a trójai háború kitörése. Az énekek pastiche-ként állnak egymás mellett, ugyanis Helena szapphói versszakokban írt, játékos, erotikus dalt, Pávaszem pedig balladai hangvételű, ismétlésekkel teli magyar népdalt énekel, és ezek mind hangulatukban, mind versformájukban ellentétesek, így a stílusjátékban kiegészítik egymást. A következő képben a krétai Minotaurus labirintusa a színhely, és bár egy komikus jelenetben helyettesíti Pávaszemet a női ruhát viselő Vitéz László újabb elrablója, Idomeneus epekedő közeledésekor, a hátteret adó labirintus az alvilág, a sötétség és a halott lélek által megtett út, vagyis a beavatási szertartás helyszíne. Az ott raboskodó Vitéz László úgy lesz úrrá az egyébként félelmet keltő helyszínen, hogy a zűrzavar, a pusztulás és a sötétség erőit szimbolizáló labirintusbeli egereket72 megtáncoltatja, a játékos tánccal ünnepelve az elmúlás fölött győzedelmeskedő életet, ez pedig előképe a következő jelenetnek, amikor a Pávaszemet alakító Vitéz László gúnyt űz a nagyhatalmú kérő udvarlásából. A történet legnagyobb részét Pávaszem üldöztetése és sorozatos elrablása alkotja, azonban ezzel párhuzamosan a hősnő titkos vágyai is megjelenítődnek, és valójában ez a cselekményszál - vagyis Pávaszem szerelme a holdbéli csónakos iránt - alkotja a beavatási rítus magját. Bár Pávaszemnek, azaz szimbolikusan az emberi léleknek egyedül kell végigjárnia az utat a lélek labirintusában, az éj birodalmában, vannak, akik lélekvezetőként megmutatják a felismeréshez vezető utat. Ebben a felismerésben a holdbéli csónakos azoknak a vágyaknak a szimbóluma, amelyek az örömelvet követő ösztön-énből fakadnak, és amelyek életveszélybe is sodorhatják a tévelygő lelket, akit a lélekvezető Medvefia és a táltos Bolond Istók pedig a valóságelvet követő énhez vezérlik. A Fordulópont című képben a többi szereplő előtt titkos vágy a lélekvezetők tudomására jut, ezért a mesejáték második része arról az útról szól, amelyen az ösztön-énjét felismerő énhez vezetik a lelket. Ezért nem véletlen, hogy Pávaszem utolsó kérője és elrablója Dumuzi, aki a mesejátékbeli szerepe alapján sumér főpap, a sumér mitológiában azonban meghaló és feltámadó istenség (a neve azt jelenti, hogy 'életserkentő'), és az állatok termékenységének a megtestesítője.73 Pávaszemhez Dumuzi egy kígyón ülve jut el, amely férfiúi termékenységét hangsúlyozza. A következő helyszínek egymást váltják: az ember alakú élőfa melletti helyszínre Medvefia és a három segítő, a majmok országának trópusi dzsungelébe Pávaszem kerül. A fa a mitikus világképben a kozmikus fát, vagyis a világtengelyt jelöli, és a sámánizmusban is az ég és a föld közötti kapcsolattartás eszközeként, az égi szellemvilág bejárataként szerepel. Bolond Istók, a táltos pedig az ember alakú élőfa melletti mitikus helyszínen rituális tánca és révülése során Pávaszemet varázslattal a majmok országába menekíti egy kőszekéren repítve. A szekér a földtől elemelkedő Pávaszem útját jelzi az alvilági út után az ég felé, mivel a mitológiában a szekér az istenek járművét és az üdvözüléshez vezető utat is jelenti. A hindu vallásban a majomisten - Dumuzihoz hasonlóan - termékenységszimbólum, a pszichoanalízisben pedig a majom a tudattalan vágyak és az érzékiség helyettesítője.74 Ezen a szimbolikus helyen ér véget Pávaszem lélekútja, ugyanis a napfogyatkozáskor, amikor a hold eltakarja a napot, Pávaszem vágya teljesülhetne, és a varázslat szerint egy máglyán elégve eljuthatna az égbe, a holdbéli csónakoshoz. A máglyán azonban a szellemi és morális felemelkedést75 szimbolizáló fehér sólyom ég el, és ez a tisztítótűz az 72 Pál-Újvári, szerk.: i. m. 308, 117. 73 I. m. 114. 74 I. m. 329-330. 75 I. m. 425. 134
