Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Ócsai Éva: Wersek, báb- és mesejátékok 4–696 éves korú gyerekek számára
Amint Vitéz László - aki a szanszkrit drámában megfeleltethető a tréfamester (vidüsaka) karakterének - más szereplők helyett vállalja a büntetést és a halált, mivel nem hal meg sosem, úgy a halált, a gyilkosságot és az erőszakot a szanszkrit színjátékokban sem engedik megjeleníteni a színpadon: a félelem, a fájdalom és a részvét mindig szerencsésen és megnyugtatóan alakul át a történet végére, mint Weöres Sándor mesejátékában is, és mint a gyerekirodalmi alkotások jelentős részében. Az indiai drámák tárgya leggyakrabban a szerelem, amelyet a kalandos keresés során az idő és a tér egységét figyelmen kívül hagyó drámai világban találják meg a főszereplők. Olyan romantikus és mesés képvilágban jelennek meg a szereplők, amelyben a természetnek sokkal nagyobb a jelentősége, mint a görög darabokban, ugyanakkor a földi és égi helyszínek is váltják egymást a természeten belül, így ez a két szféra nem válik el egymástól. Ezek a színdarabok pedig Shakespeare vígjátékaival is hasonlóságot mutatnak62, ezért is lehetséges, hogy van, aki Shakespeare hatását véli felfedezni a Holdbéli csónakosban.63 A szanszkrit drámák hasonlítanak a varázsmesékre, amelyek a románc műfajába tartoznak, és amelyek a vágyteljesítő álmokhoz minden irodalmi forma közül a legközelebb állnak. A románc a sikeres keresés története, amely a hősnek és ellenfelének a konfliktusa során bontakozik ki, és minél szorosabb a románc és a mítosz kapcsolata, annál jobban felerősödnek a hős istenekhez hasonló, és az ellenfél démoni vonásai.64 Ez a mitológiai oppozíció (a saját és az idegen, a hős és ellenlábasa közötti ellentét) mind a mítoszokra, mind a mítoszokból eredeztetett mesékre jellemző. Ebben a darabban a hősnő, Pávaszem eiron szereplő, csakúgy, mint három segítője, valamint Medvefia, és velük szemben áll a négy akadályozó aladzón szereplő, Pávaszem négy kérője és az őket segítő karakterek. A mesére és a mítoszra egyaránt érvényes, hogy bennük a természeti jelenségek, valamint a növény- és állatvilág is a segítő és akadályozó szereplővé válik, csakúgy, mint a Holdbéli csónakosban, tehát a gyermeki és a prehisztorikus szemléletmódra jellemző ani- mizmus a darabban is jelen van. Ezekből következik, hogy a mesejáték konfliktusokkal teli kalandja a létezés nagy láncolatának elemei, vagyis az ásványok, a növények, az állatok, az emberek és az istenek képvilágába egyaránt betekintést nyújt, ami egy világmodell meglétére utal a darabban. A románc, a komédia és a szatíra elemeit is felhasználó mesében kirajzolódik egy mitikus világmodell, amely abból indul ki, hogy a makrokozmosz és a mikrokozmosz, vagyis a természet és a benne lévő ember vagy azonos, vagy szorosan összefügg egymással: minden a kozmoszhoz tartozik, belőle származtatható, oksági viszony van köztük. A mitikus rítusok pedig a káosszá változott kozmosz újbóli kozmosszá formálásában vesznek részt. Az ilyen világmodellekben a tér és az idő a történelmi, profán tértől és időtől eltérő mitikus, szent szférát alkot, és etikai etalonok léteznek benne.65 Weöres Sándor darabjában a magyar ősvallás és mitikus őstörténet egy többféle vallásból, mitológiából és kultúrából kialakított mitikus világképbe van ágyazva, és ebben a szférában a két főhős és a velük azonosuló olvasó vagy néző egy átmeneti rítusban vesz részt, amely a kamaszok felnőtté válásának lépcsőfokait ábrázolja szimbolikusan. A beavató rítusokban a kamaszok átmenetileg kiszakadnak a társadalmi struktúrából, 62 MacDonell, Arthur A.: A History of Sanskrit Literature. Delhi, Motilal Banarsidass, 1971, 292-311. és Vekerdi József: Kálidásza. In: Kálidásza válogatott művei. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1961, xvii- xx. 63 Tüskés Tibor: Weöres Sándor színháza (A holdbéli csónakos). Kortárs, 2003/8. 64 Frye: i. m. 186-188. 65 Tokarev: i. m. 1/35, 272-3. Meletyinszkij, Jeleazar: A mítosz poétikája. Budapest: Gondolat Könyvkiadó, 1985. 216-217. 132
