Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Ócsai Éva: Wersek, báb- és mesejátékok 4–696 éves korú gyerekek számára

a fenyő, Női a dér, álom jár, Újévi jókívánságok, Tavaszköszöntő, Szüret után, Vásár) és természeti jelenségekhez kapcsolódó versek (Kis versek a szélről, Kánikula, Futózápor), valamint a mozgás képgazdag látványát a hangzással felerősítő versek (Száncsengő, Kocsi és vonat, Olvadás).20

Weöres Sándor hangsúlyozta verseinek ez utóbbi, mozgásművészethez való kapcsolatát, mivel úgy vélte, hogy költészete és a zene közötti hasonlóságokra gyakrabban hívják fel a figyelmet, mint a kinetikus művészetekkel való rokonságára:

„Ami a verseimben zenei elem, az ugyanannyira mozgáselem is, táncelem. Nem is annyira tánc, mint inkább mozgásművészet, szóval valami mozdulatművészethez közvetlenebb köze van a verseimnek, mint a zenéhez."21

Mindezek mellett a népköltészet ősi, mágikus írásainak az elemeit is felhasználta22, és megalkotta a saját varázsdalait is (pl. Csiribiri, Fadob, fadob, fogj tigrist), amelyekben - a vallásos varázsszövegekhez és a hellenizmustól az avantgárdig előforduló szómágiához hasonlóan - értelmetlen szavak, varázsige szerepű formulák találhatók a beszéd általi cselekvés, a kimondott szó természetfeletti erejébe vetett hit felidézésére. A tudattalan világa, így az álmok, a szürreális és nonszensz képzetek nemcsak a varázsdalokban jelennek meg, hanem a képzeletbeli lényeket és a valóság jelenségeit egymásba fordító, és ezáltal feszültséget keltő gyerekversekben is (Vöröshajú lányok, A tündér, Galagonya, A hétfejü sárkány, A manó, Varázslók, Fiold és felhő).

A valóban létező nyelvek hang- és szókészletét, valamint mondatszerkesztését utánzó halandzsaversek, az ősi ráolvasó varázsszövegek imitációi (pl. Barbár dal, Táncdal, Hangcsoportok) megmozgatják a gyerekek képzeletét, hiszen a szavak nem értelmükkel, hanem hangalakjukkal, a magán- és mássalhangzók hangminősége folytán idéznek fel különféle hangulatokat.23 Ennek egyik példája a Hangcsoportok című versciklus három hangsora, amelyek háromféle hanghatást keltenek, és létrehoznak egy titkos nyelvet, amihez a gyerekek maguk is vonzódnak, szívesen alkotnak saját jelrendszert is:

„Puha, forró hangok

Ange amban ulanojje / balanga janegol / mo hítula e mante / u kuaháj imanan. / Jekale munni temme / a jajja mimenó / golopandu ameníja / u kuaháj imanan.

Gyors, gyöngyöző, vidám hangok

Vikulili hejriri sziggaga / mukofoki kupukájlili vikufuja / kéj rubu lofu-lofu / rudozori klitpipa kejrila.

Áradó, sugárzó hangok

Khúnái áfháiszthái mengoh / álkén ovái Iái! / mágéshgoli ken unnuloj mopi / aljoj ken oszándeszthái!" 24

20 Borbély Sándor: A gyermekvers ősi forrásai és A jó gyermekvers kritériumai In: Komáromi Gabriella, szerk.: Gyermekirodalom. Budapest, Helikon Kiadó, 1999, 32-36, 37-38

21 Természeti ritmusok és a vers. Molnár Dániel beszélgetése Weöres Sándorral. In: Egyedül mindenkivel, 372-373.

22 „Tanulmányozni akarom a népköltészetünk legősibb, pogány rétegét, a népi varázs-mondókákat”. Weöres Sándor levele Kodály Zoltánnak (1940. június 26.) Egybegyűjtött levelek II., 21.

23 A teljesség felé című írásában is felhívta a figyelmet a nyelv és a vers hangjainak akusztikai szerepére A versről című részben: „Olvass verseket oly nyelveken is, amelyeket nem értesz. Ne sokat, mindig csak néhány sort, de többször egymásután. Jelentésükkel ne törődj, de lehetőleg ismerd az eredeti kiejtésmódjukat, hangzásukat. / / így megismered a nyelvek zenéjét, s az alkotó-lelkek belső zenéjét. S eljuthatsz oda, hogy anyanyelved szövegeit is olvasni tudod a tartalomtól függetlenül is; a vers belső, igazi szépségét, testtelen táncát csak így élheted át." Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások I. Versek, kisebb prózai írások. Budapest, Argumentum Kiadó - Weöres Sándor örököse, 2003, 539.

24 I. m. 498-499.

123