Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Ócsai Éva: Wersek, báb- és mesejátékok 4–696 éves korú gyerekek számára

„Tűzben fa parazsa volnék, / vízben puha moha volnék, / szélben jegenyefa volnék, / földön apám fia volnék."15

A mitikus tartalmak ellenére Weöres Sándor legtöbb gyerekversében a ritmus és a zenei szerkesztés alkotja a teremtett világ alapját, ezért a Rongyszöhyeg-ciklusoknak és a Magyar etűdök ciklusának gyerekverseit elsősorban ritmusgyakorlatnak, verszenei próbáknak, lírai vázlatoknak és daltani kísérleteknek tekintik, illetve játékversként utalnak rájuk.16 Weöres Sándor azt vizsgálta bennük, hogy a verszenei ritmusok hogyan hatnak egymásra, és milyen kapcsolatok alakíthatók ki a vershangzás és a képek között. Kísérleteiről beszámolt Kodály Zoltánnak írott levelében is:

„Ezentúl a verseim nagyrészében nem a készen-adott ritmikai sémákat alkalmazom, hanem magam alkotom meg külön-külön az egyes versek ütemeit, ahogy Pindaros tette valamikor. Most húszegynéhány különböző verslábbal dolgozom; végigpíóbálgattam őket; hogy külömböző egymásutánjaik milyen ízeket, hangulatokat csalnak elő a magyar nyelvből:

Dactylus után paéon: méltóságteljes, ünnepélyes (pl.: áldd meg a hét vezért). Dactylus után treibrachys, vagy amphybrachys: magyaros, parasztos. Dactylus után molossus: álmatag, bizarr (pl.: fekszik a ház-árnyék). (...) És így tovább. A lehetőségek száma szinte korlátlan.

(...) Pindaros védőszárnyai alól igyekszem egyre jobban birtokba-venni a saját anyanyelvemet; a hódító-hadjárat nem lehet valami gyors, mert itt magamnak kell utat vágnom.''17

Megfigyelte, hogy a költészet történetének kezdetén a ritmus az értelmi szempontoknál is fontosabb tényezőnek számított, így saját útját járva úgy hozta létre az erőteljes ritmust, hogy a magyar költészetben ritkán alkalmazott verslábakat, ütemeket, sortípusokat beemelte a gyerekeknek is szóló lírájába. A verssorok hosszúságának változtatásával, a játékos kombinációkkal és a sorok különféle ütemezésével egy-egy versszakon belül elérte azt, hogy a versritmus a képek szerveződésének a folyamatát is megváltoztatta, amint arra a fenti versek is példaként szolgáltak. Amellett, hogy versei jelentős részét a hangsúlyos-magyaros és az időmértékes verselés egyaránt jellemzi - mivel a kétféle rendszernek olyan szintézisét teremtette meg, hogy abban a szimultán hangzás tökéletesen érvényesül -, olyan versritmusokat kísérletezett ki, amelyek dallamkíséret nélkül is a ritmikus mozgás képzetét keltik, így ennek köszönhetően a magyar költészetből ez idáig Weöres Sándor verseit zenésítették meg a legnagyobb számban.18 A versek azonban zenekíséret nélkül is nagy hatással vannak a gyerekhallgatóságra, mivel az erőteljes ritmikus hangzást és a rímek zeneiségét a gyerekek sokkal jobban kedvelik, mint a szabad verseket.19

A gyerekversek zeneisége és ritmusa a verseknek azt az ősi tulajdonságát idézi fel, hogy eredetileg mozgáshoz, tevékenységhez és játékokhoz kötődtek, a gyerekjáték és a gyereklíra ugyanis összefonódott egymással. Weöres Sándor játékos és a mozgás dinamizmusát megelevenítő gyerekversei a népköltészetből nemcsak költészettani, hanem tematikus szempontból is sokat merítenek. Szerepelnek köztük gyerekjátékok (

Bújócska, Kergető, Barangolók), csúfolódók (Elmehetsz a világba, Sehallselát Dömötör), emberi gyarlóságokról szóló gúnyversek (Pletykázó asszonyok, így meg úgy), altatók, bölcsődalok (Szunnyadj, kisbaba; Altatódal), a tánchagyományra épülő versek (Ugrótáncot jókedvemből), népmesevariáció (Csali-mese), állatversek (Leány-mondóka a katicabogárhoz, Kismadarak, Réti csiga, Békák, Kacsa-úsztató, Dongó, Medve-nóta), természeti és közösségi ünnepekhez (Szép

15 I. m. 70.

16 Kenyeres Zoltán; Tündérsíp. Weöres Sándorról. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983, 160.

17 Weöres Sándor levele Kodály Zoltánnak (1939. január 4.) Egybegyüjtött levelek II., 17.

18 Kenyeres i. m. 177-186.

19 Sloan, Glenna: But Is It Poetry? Children's Literature in Education, Vol. 32, No. 1, 2001.

122