Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Ócsai Éva: Wersek, báb- és mesejátékok 4–696 éves korú gyerekek számára

művet adni a kisgyermek kezébe, mely őt egész életén végigkísérhesse, bármelyik életkorban gyönyörködhessék benne."9

A gyerekversekben az ősköltészetnek azt a jellegzetességét igyekezett megteremteni, amely a vers erőteljes ritmikusságával felidézi a természet, az ember testi funkcióinak és tevékenységeinek lüktető ritmusát, és az akusztikai élményen kívül a szemléletes képvilággal teremt kapcsolatot az élettapasztalatok és az emlékképek között. A versekben megjelenített trópusok olyan látásmódról tanúskodnak, amely a mitikus világkép és a gyermeki gondolkodás jellegzetessége is: animisztikusak és rokoníthatók a totemizmussal.10 11 Az animisztikus ábrázolásban a megjelenített természeti tárgyak emberi tulajdonságokkal rendelkeznek, a megszemélyesítés pedig részben azt fejezi ki, hogy ebben a szemléletmódban a tárgyak és az élőlények közti határvonal nem különül el élesen.11 Ennek egyik példája a sok közül a Mese című vers12, amely megszemélyesíti az élettelen ásványok roppant tömegét és a közéjük szoruló farkasokat, ez utóbbi trópus pedig a tudattalan félelmeket sűríti magába, így szimbolikus megsemmisítésük játékosan oldja fel a félelmeket a rímek többszöri ismétlésével, a verssorok hosszúságának és ritmusának variálásával:

„Egy / hegy / megy. // Szembejön a másik hegy. // Ordítanak ordasok: / Össze ne morzsoljatok! H Én is hegy, / te is hegy, / nekünk ugyan egyremegy."13

Amellett, hogy a mitológiai szimbolizmus és a gyermeki szemléletmód a kozmoszt zoo-antropomorf képekkel rajzolja meg, gyakran azonosítja a mikro- és makrokozmoszt, mint például a Pára című vers is, amelyben a szemléletes tájkép legkisebb eleme, a virág olyan metaforában szerepel, amely magába sűríti a világ és az álom képzetét is, a világ és a virág azonosítása pedig a magyar költészet egyik legősibb metaforája:

„Üres parton / üres csónak. // Nefelejcsek / locsolódnak. // Tág a világ / mint az álom. // Mégis elfér / egy virágon.''14

A mitikus világnézet abban is hasonlít a gyermeki gondolkodáshoz, hogy harmonikus viszonyt létesít a természeti és társadalmi környezet között, mint például a Mi volnék? című vers is, amely négy sornyi gondolatritmusban a négy őselemet szerepelteti úgy, hogy az első három esetben az őselemeket természeti képekhez kapcsolja, szemben az utolsó sorral, amelyben egy kulturális-társadalmi viszony, az apa-fiú kapcsolat lép a korábbi természeti képek helyébe, mégpedig úgy, hogy ritmikailag ezek a képek emelkednek ki visszatérő pergő ritmusukkal:

9 Egybegyűjtött levelek 11./417-418. Egy beszélgetésben a gyerekirodalmi terveiről így nyilatkozott: „Figyelgetem, hogyan lehet a gyerekpszichéből a művészet segítségével egy megalapozottabb, mélyebb lelki struktúrát alkotni. A gyerekiélek spontaneitását és ragyogó tüzét kellene átmenteni valahogy a felnőttkorba." (Életnívóm nem éri el a vályogvető cigányokét - Kérdező: Fehér Rózsa. In: Egyedül mindenkivel, 17-18.)

10 A totemizmus alapja egy emberi nemzetség és egy növény- vagy állatfaj közti vérrokonság feltételezése volt, a gyermeki gondolkodásban pedig a kedvelt vagy félelemmel tisztelt állatokkal való azonosulás mutat a totemizmushoz hasonló vonásokat. Meletyinszkij: i. m. 210-212, és Lurie, Alison: Don’t Tell the Grown-ups: Subversive Children's Literature. Boston, Toronto, London; Little, Brown and Company, 1990, 195.

11 A mitológiai gondolkodás jellegzetességei. In: Meletyinszkij, Jeleazar: A mítosz poétikája. Budapest, Gondolat Kiadó, 1985,210., valamint A gyermek varázslatigénye. In: Bettelheim, Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Budapest, Corvina Kiadó, 2000, 48—49.

12 Ez a vers Fabula címen szerepel a Harminc bagatell című ciklusban.

13 Weöres Sándor: Zimzizim. Budapest, Móra Könyvkiadó, 1969, 33.

14 Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne. Budapest, Móra Könyvkiadó, 1976, 67.

121