Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Zalán Tibor: Kaland a Nagy Családerdőben
reggelre elvadultan ébredt fel, addig szekálta édesanyádat, aki nem tudott erről a látogatásról és átváltoztatásról, hogy téged beadott az intézetbe, engem meg kikergetett a ház elé, a lépcső alá. DANI - És az édesapám? Ő miért nem állt a sarkára? SAJTÁR BENCE - Akkor már nagyon beteg volt. Nem tehetett semmit, elvette erejét a láz és a betegség. DANI - Akkor most már mindig így kell ennek lennie? Hogy én az intézetben, te pedig a lépcső alatt, anyukám nem jön a látogatásokra... SAJTÁR BENCE - Alighanem. Hacsak... DANI - Hacsak? Mit hacsak! Ki vele, mert megrángatom a füledet! SAJTÁR BENCE - Csak semmi heveskedés, mondom én magamtól is. A megoldás a Családkötő Tündér. Őt kell megkeresned, ő képes visszaváltoztatni a családi manót, és visszaállítani a családok békéjét. DANI - Hol találom a Családkötő Tündért? SAJTÁR BENCE - Azt senki sem tudja, de mindenki nagyon szeretné megtudni. Mindenki keresi, de aki megtalálja, olyan boldog lesz a megtalálásától, hogy menten elfelejti, hol kereste, és főleg hol találta meg. DANI - Bár már ott tartanánk. SAJTÁR BENCE - Azon felül, van még egy nehezítés. A Családkötő és a Családtörő Tündér ugyanott, a Nagy Családerdőben lakik. Az erdő teli van különféle manóval. Egyik manó rosszat cselekszik, a másik meg jót. Sokakat elijesztenek a Családkötő Tündérhez vezető útról... sokakat tévútra vezetnek... elvétetik velük a házszámot, szóval, a végén a rossz tündérhez csöngetnek be, és akkor aztán végleg vége a családnak. DANI - Ha ilyen sokat tudsz, gyere velem, együtt keressük meg a Családkötő Tündért. SAJTÁR BENCE - Nem lehet. Mindenkinek egyedül kell elindulnia, megkeresni őt, és egyedül kell megtalálnia is. DANI - Jópofa vagy! Egyetlen éjszakám van arra, már annyi sem, hogy megtaláljam, te meg talányokban beszélsz velem. Szégyelld magad, Sajtáros Bence, ezt úgy is mondom, mint a gazdád, hogy szégyellheted magad! SAJTÁR BENCE - Szégyellem is. De azért nem nagyon. Mert tudd meg, én is elindultam valamikor, hogy megkeressem a Családkötő Tündért, de bizony a falu határánál nem jutottam tovább. Ott elfáradtam, meg is éheztem, visszafordultam dolgavégezetlenül. Nem kutyának való feladat a családegyesítés. DANI - Én pedig kutya legyek, ha nem próbálom meg. De hogyan fogjak hozzá a tündér megkereséséhez? Mit is mondott a Holdherceg? Kérdezzem meg magamban, ha bajba kerülök, ő mit tenne a helyemben! Nos, Holdherceg, megkérdezlek, mit tennél a helyemben? HOLDHERCEG - Hívnám a holdfényparipádat, hiszen kaptál tőlem egyet, felpattannék a hátára, és megmondanám neki, hogy hova menjen. DANI - Igazad van! Kösz a segítséget! Kék holdfényparipa, jelenj meg előttem! SAJTÁR BENCE - Azt a kutyamáját! Micsoda kék ló! És hogy dobrokol! Az én kis gazdám meg felpattan a hátára, huszárok sem ülnék meg egyenesebben a paripájukat! Erre aztán büszke lennék, ha igaziból a gazdám lehetne! DANI - Irány a Családkötő Tündér! SAJTÁR BENCE - Elrepültek. Mintha repülőn ülnének. Mármint a kisgazdám. A ló meg szárnyak nélkül repül. Ilyet! Ilyet még nem is láttam, pedig már elég öreg vagyok... Igaz, hogy szárnyas lovat sem. De hát, ha repülni tud, akkor kellene, hogy szárnya legyen... Még ilyet! Kutya legyek, ha értem. Az vagyok. Mégsem értem. A repülés hangjai. DANI - Derék egy paripa vagy te, már régóta kellettél volna nekem. Mennyit csavaroghattam volna éjszakánként... De mennyit! Néztem volna lent azt a rengeteg fényesség-szentjánosbogarat meg fény kígyót meg fénykalácsot... Messzire viszel még? PARIPA - Már nem. Hamarosan a Nagy Családerdő széléhez érünk. DANI - Miért csak a széléhez? Azt a parancsot adtam, hogy vigyél egyenesen a Családkötő Tündérhez. PARIPA - Azért csak a széléhez, mert nekünk csak addig szabad mennünk. A Nagy Családerdő széléig. DANI - És onnan? PARIPA - Onnan egyedül kell menned. 45
