Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Zalán Tibor: Kaland a Nagy Családerdőben
DANI - Egy sötét erdőben... nekem... egyedül... keresztül... PARIPA - Ahogy mondod. DANI - Össze fogom csinálni magamat a rémülettől. PARIPA - Még visszafordulhatunk... DANI - Ne komiszkodj már, hogy fordulnánk vissza! Csak nem fogok megijedni egy sötét erdőtől? PARIPA - Én is ezt gondolom. Nem lenne szabad megijedned. DANI - Egy kicsit sem? PARIPA - Egy kicsit sem. DANI - Mi az a nagy, fekete, sötét ott a rengeteg földi fény között? PARIPA - A Nagy Családerdő. DANI - Ennek fele sem tréfa. Ebben a koromrengetegben kell nekem megtalálnom a Családkötő Tündért? PARIPA - Ebben. DANI - De mitől ilyen sötét? PARIPA - Teli van fénnyel. De azokat is meg kell találnod benne. DANI - Jópofa történet. Nem lenne egyszerűbb, ha a fényeket látnánk csak, és az árnyékot kellene megkeresnünk? PARIPA - Biztosan egyszerűbb lenne. De mire mennél vele? Nézd meg, az életben is mindig a fényeket látod, és közben folyton árnyékok közé jutsz. Itt meg fogod becsülni azokat a fényeket, amiket megtalálsz. DANI - Brrr. Azért egy kicsit lehetne világosabb. PARIPA - Megérkeztünk. DANI - Máris? Nem tehetnénk még egy kört? PARIPA - Nem. Hamarosan letelik az éj, és neked még sok dolgod van hajnalig. DANI - Hát persze. Butaságot mondtam. Köszönöm az utazást. Aztán, ha megint kellesz, kéznél légy ám, mert itt nagyok a távolságok, felétek... ebben az ébrenlét-álomlét világban... PARIPA - Járj szerencsével, Dani, és a Családkötő Tündért találd meg! DANI - Azon leszek! Na, menj már... Elment. Jobb is. Nem hallja, hogy vacognak a fogaim... Piszok sötét ez az erdő. Azt sem látom, hol van a bejárata. Belegondolni is rossz, mi vár odabent. Legalább egy elemlámpát hoztam volna! Holdherceg, te hogyan boldogulnál most? HOLDHERCEG - Elindulnék befelé. DANI - De nem látok. Nincs nálam elemlámpa. HOLDHERCEG - Jól csak a szívével lát az ember. DANI - De szép... ha nincs is sok értelme. HOLDHERCEG - Egy könyvben van benne. Fogadjunk, hogy ezt sem olvastad! DANI - Nem hát. De el fogom olvasni, megígérem... mert tetszik. Úgy látszik, vannak szép könyvek is... HOLDHERCEG - Minden könyv teli van szépséggel, csak meg kell találni bennük... DANI - Tudom, mint a Nagy Családerdőben a fényt... Van mit tanulnom, míg rájövök arra, hogyan működik ez a világ, itt, körülöttem. Szóval, hogy is mondtad? Jól csak a szívével lát az ember... Lehet, hogy nekem nincs is szívem... Eddig még soha nem kellett semmire használnom... Nem érdekelt senkit... HOLDHERCEG - Szive mindenkinek van. Neked is. És azért van, hogy használd. DANI - Hogy kell használni? HOLDHERCEG - Erre magadnak kell rájönnöd. DANI - Mindent egyedül... Mindenre magamnak kell rájönnöm... Miért van ennyire egyedül az ember a világban? HOLDHERCEG - Nincs egyedül. A világ rengeted dolgot felkínál neki, de ezekért nem mindig elég csak a kezünket kinyújtanunk. DANI - Be is kell mennünk ezért a rengeteg dologért az erdőbe? HOLDHERCEG - Én a helyedben már indulnék is. Elindul. Az út során mindvégig valamilyen különös zene-zaj-zizegés hallatszik. Egészen addig a pontig, amíg el nem veszíti a hallását. DANI - Indulok is. Na, szívem, világíts, vagy láss valamit, mert máris nekimentem valaminek. ROMBOL - Nekem jöttél. DANI - Attól tartok, igen. Bocsánat, kihez van szerencsém? 46
