Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Zalán Tibor: Kaland a Nagy Családerdőben
CSALÁDI MANÓ - Mert nem tartozol a családhoz. DANI - Én anyukám nagyobbik fia vagyok. CSALÁDI MANÓ - Csak voltál. Beadott egy intézetbe. Azóta az intézet az anyukád. Hagyj bennünket békén. DANI - Te tudod, miért adott be az anyukám intézetbe? CSALÁDI MANÓ - Mert én ezt javasoltam neki. Punktum. DANI - Szóval te voltál, te gazember? CSALÁDI MANÓ - Beszélj velem szebben, mert én vagyok a családfő. DANI - Akkor már értem, miért volt ilyen sanyarú eddig az életem. Te tetted tönkre. CSALÁDI MANÓ - Egy családi manó mindig csak jót cselekszik. Legalábbis azt kell cselekednie. DANI - És te meg vagy győződve róla, hogy jót cselekedtél, amikor az anyukámmal bevitettél az intézetbe? CSALÁDI MANÓ - Meg én. Nem volt veled gondja, beadott, onnantól kezdve élt, mint hal a vízben. DANI - És soha nem sírt? CSALÁDI MANÓ - Dehogynem. Az elején nagyon sokat sírt. Olyankor hátba vágtam, és abbahagyta. DANI - Te hátba vágtad az anyámat? CSALÁDI MANÓ - Hátba én. Mit bőgött annyit utánad. DANI - Nahát, hogy te milyen gonosz és utálatos manó vagy! CSALÁDI MANÓ - Az neked mindegy. Takarodj, mert kikaparom a szemed, megbabonázom a kezed, leszárítom a lábad, kitépkedem a hajad... DANI - Megyek már, megyek. Szia, anyu... kár, hogy nem láttál... szia, öcskös, becsüld meg magad... azért jó, hogy legalább én láthattalak pár pillanatra titeket... CSALÁDI MANÓ - Menj már, mert ha görcsöt küldök mindkét kezedbe, akkor aztán óbégathatsz! DANI - Megyek, megyek... CSALÁDI MÁNÓ - És vissza se gyere, mert nem felelek magamért! Nekem első a család biztonsága. DANI - Megyek már, ne lökdöss... A család biztonsága... pont neked... engem meg kitoloncolsz a saját családomból... Te nem is vagy családi manó! Te egy gonosz manó vagy! Egy dög! SAJTÁR BENCE - Nem gonosz ő, csak szerencsétlen. Amúgy pedig, dögnek dög. DANI - Ne szólj bele! Ki szólt bele? Hol vagy? SAJTÁR BENCÉ - Itt vagyok, a lépcső alatt. Én sem jártam jobban, mint te. Én is családtagnak számítottam, de amikor megszülettél, történt valami, és ugyanarra a sorsra jutottam, mint te. Kikergettek a házból, azóta itt kell meghúznom magam a lépcső alatt télen-nyáron. DANI - Szóval, te is egy kivert kutya vagy? SAJTÁR BENCE - Úgy-úgy, még náladnál is kivertebb kutya, illetve kutyább kivert, mert ugye, születésem szerint kutya lennék, s ha bemutatkozhatom, Sajtáros Bence, törzskönyvezetlen korcshoz van szerencséd. DANI - Én meg Dani vagyok, az intézetis kisgyerek. Azt hiszem, engem sem törzskönyveztek, tehát én is korcs vagyok. SAJTÁR BENCE - Azt gondolom, jobb csillagállásnál te lennél a gazdám. De örülök, hogy megismerhettelek. DANI - Miféle történetről beszéltél az előbb? SAJTÁR BENCE - Szomorú történet, még el sem kezdem, máris könny szökik a szemembe. Ebben a házban nem is olyan régen egy boldog család élt. Te épp akkor születtél meg, mindenki örült neked, még élt az apád is. Én bent laktam a konyhában, minden lehullott falatot én kaptam meg, nekem adták a sütemény szélét, én rágtam el a legszebb csontokat, megkínáltak a húsvéti kocsonya zsírosabb részeivel... DANI - Talán, ha a részleteket elhagyhatnánk... SAJTÁR BENCE - Igaz is, kissé fecsegő lettem itt a lépcső alatt, nagy magányomban... Csak szólj rám, kicsi gazdám, és én befogom a számat. DANI - Ne a szád fogd be, Sajtáros Bence, hanem a történetet fogd rövidebbre! SAJTÁR BENCE - Megpróbálom. Történt, hogy erre utazott a Családtörő Tündér. Betért hozzánk azzal az ürüggyel, hogy nagyon megszomjazott. A mi családi manónk, aki akkor a legszebb és legokosabb és legszeretetreméltóbb manó volt szerte a vidéken, nem ismerte föl az ellenséget, adott neki inni cukros vizet, amit nem szabad adni a Családtörő Tündérnek, mert azzal növeled az erejét, de még szállással is ellátta. Éjszaka aztán a Családtörő Tündér bűbája alá vonta a családi manót, aki 44
