Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 1. szám - Kántor Lajos: Vörösmarty – Bazilika – Károlyi

goztam ki vázlatot, ahogy Arany a balladáinál. Általában nincs is annyi közvetlen motiváltság. Olyan is volt persze, hogy eszem ágában sem volt verset írni, lementem egy kocsmába, piálni akartam meg krimit olvasni, ezt a két dolgot szeretem a legjobban, aztán, mivel más papír nem volt nálam, a könyv szennylapjára írtam le a verset... A költészet hatásfokáról pedig azt mondhatom, hogy ez monologikus műfaj; verset üres szobában kell olvasni vagy mondogatni, egyedül. Ezért lepett meg annyira, hogy a nyolcvanas évek végén politikai tüntetéseken skandálták a verseimet.

Páskándi arcáról Sebestyén leolvassa, hogy irigyli ezért Petrit. O ugyanis nem juthatott el idáig, kevesebbért is hat évet kapott a kolozsvári hadbíróságon. Igaz, ez harminc évvel korábban volt. Előtte és utána kávéházakban és jobb kocsmákban papírszalvétákra véste verssorait. Egyszer talán lesz Páskándi-filológia, és kideríti, hogy a Holdbumeráng és a Tű foka darabjai közül melyik köszönheti annak a létét, hogy a szalvétával nem törölte meg valaki a száját. A pillanathoz kötöttségnek van-e ennél kézzelfoghatóbb bizonyítéka? Géza persze mindig ragaszkodott az örökkévalósághoz is, írásaival igényt tartott rá. Most is ezt az összefüggést fejtegeti.- Az időszerűség cseppet sem zárja ki - sőt állandósága egyenesen szavatolja - a maradandóságot. Ezt csak a nem ismételhető „perc-aktualitás" zárhatja ki. Ami olyan apró tény, hogy mivel nem értelmezhető nagyobb összefüggésekben - érvényességét sem tárja fel hosszabb távon. Ezért tulajdonképpen nincs is „igazi" anakronizmus látásmódjainkban. Ha egyszer módosultán bár, de mégiscsak visszatérnek ama dolgok. Mint a költemény s a zene motívum világa. Pláne, hogy az univerzumnak, a létnek ritmusa van. Látható hullámzása. Valami valahol épp most, az ottani mostban aktuális lehet. Valami valahol mindig időszerű, az is, amit én meghaladtam. Én általában jóllakott vagyok, a „fölösleg", a „maradék" kérdése számomra nem égető, „nem aktuális", de időszerű ott, ahol épp most úr az éhség.

Vajon most, pontosabban a délutáni Károlyi Palotában, a Petőfi Irodalmi Múzeumban milyen az éhség az erdélyi irodalomra, az otthoni szerzőkre? (Éhét, akinek volt, elverte az udvar vendéglőjében. Jöhet a szellemi rész, újra Petőfi égisze alatt.) A műsor összeállítására Sebestyén vállalkozott, mégpedig azon furcsa szempont alapján, hogy a Budapesten nem vagy kevéssé futtatottakat kéri fel a szereplésre - változatlanul a minőség elve alapján. A hideg és forró, száraz és árvizes napok váltakozásával emlékezetessé váló idei nyár éppen a kánikulás arcát mutatja, meglepetésre azonban zsúfolásig megtelt a vörös kárpitos előadóterem. És nem csak a Kolozsvárról, Erdélyből elszármazottakkal. Sebestyén már otthonról egyezkedett Miklóssal, hogy vállalja az irodalmi délután bevezetését, a Bazilika árnyékában még egyszer egyeztettek; Mészöly rangja, Erdély-szeretete és objektivitása együttesen a legjobb ajánlólevél, a közönség összetételén le is mérhető, hogy ezúttal nem bóvlit várnak (kapnak), az „Édes Erdély, itt vagyunk" giccse és a decemberi népszavazás fagyossága elkerüli a Károlyi Palotát - ahol a szomszédos szobákban egy kis Reményikés egy nagy József Attila-kiállítás látható éppen.

A lakonikus felvezetés méltó a környezethez és a rövidesen bemutatkozó szerzőkhöz:- Nincs két táj, csak emberi táj van. S hál' isten, sok ablak.

Néhány magyarázó mondatot azért hozzátesz Miklós ehhez az irodalmi paradoxonhoz, majd átadja helyét egy kicsi embernek, aki máris izzadva, látható zavarban igyekszik szájához illeszteni a magasra állított mikrofont. Bálint Tibor nincs hozzászokva az ilyen szerephez, nem ő szokott lenni a vezérszónok népgyűléseken vagy akár írószövetségi összejöveteleken; most is nehezen állt rá, hogy kollégáit ő mutassa be - mert neki azért, a Zokogó majom után, talán itt sem kell külön bemutatkozni. Noha nem tudták, hogy Mészöly mit mond „anyaországi" bevezetőjében, Sebestyénnel Kolozsvárt úgy beszélték meg, ő kezdje az „arcképek a köröm hátán" három kis írásával, utána jöjjenek az otthoni

57