Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 5. szám - Gyulai Levente: Az interjú mint az (ön)kanonizáció lehetősége

az interjú révén megteremti Lázáry irodalmi környezetét, ami elősegíti, sőt feltételezi Lázárynak a kortársaival való összevetését, irodalmi munkáinak elemzését. Ó, a születés [ti. hogy KAF előtt száz évvel], az talán teljesen akcidentális! Lázáry René Sándor mégiscsak a nagy mesélő, Benedek Elek apó évjáratából való, a Czóbel Minkáék elveszett nemzedékéből, de tulajdonképpen a portugál Pessoa kortársa volt. Vagy inkább a Kavafiszé... Teljesen véletlenül, a marosvásárhelyi Köteles utca Bolyai-házának padlásán akadtam rá a költeményeit őrző kéziratcsomóra. Másrészt és máshol pedig egy még bővebb Lázáry-hagyatékra bukkantam... S egy másik kéziratkötegre, amely bizonyára elégethetetlen. Ha jönnek majd a nagy anatémák... Hiszen vannak, akik kétségbe vonják, hogy a polgári liberalizmusból, a literátusi nyíltságból és emberi toleranciából egyként kitűnőre vizsgázott Molter Károly ilyen rossz verseket is megőrzött volna halhatatlan transzszilván poéták hagyatékával teletömött padlásán... [...] Babits kártyázni járt, Lázáry meg egyszer-kétszer kibicelt Babitsnak. Ez talán a legjellemzőbb Lázáry René Sándorra: ő örök kibic, örök amatőr, titkos, utólag leszólott dilettáns... Peches, elveszett ember. Inkább Komjáthy vagy Reviczky kortársa, mintsem az Adyé... Pláné a Kosztolányié. O valahogy mindenről lemarad... Renének is csak azért hívják, mert a mamája francia volt, bonne volt egy nyírségi, majd Erdélybe települt kisnemesi családban. A mama rokonai Béziers-ben éltek. Lázáry anyanyelve tulajdonképpen a francia volt."14

Lázáry egyrészt versei világképe révén igazodik a századforduló lírájához - így Komjáthy, Reviczky, Czóbel verseihez -, de nyelvezete is „korhű". Egyébként Lázáry költészete sok vonásában hasonlít Kovács András Ferenc lírájára: Kovács alteregói beleíródnak a Lázáry-korpuszba, miközben különböző szerzők műveit írja át, vagy hivatkozik rájuk, versei kapcsolatot teremtenek az irodalmi korok és hagyományok között, formaérzékük is rendkívüli. Ez arra utal, hogy a Kovács András Ferenc által említett dilettantizmus nem jellemzi Lázáryt, inkább csak álcaként szolgál, abban az értelemben, hogy egy dilettánsnak több minden megengedett, hiszen nem a kánon része. De azáltal, hogy kanonizált szerzőket ír át és von bele költészetébe, Lázáry magát is megpróbálja beleírni a hagyományba. Ez kettős játék: dilettáns álcával történő, potenciális kanonizá- ciót célzó lehetőség.

Ami Kovács András Ferenc többi alteregóit illeti, ők is bekerülnek a Lázáry-korpuszba: Fu An-kung két versét (Csangani szépség, Tutajosdal a Jangcén)15 Lázáry teszi közzé. Lázáry versei között találunk egy Joe Coleman balladája16 címűt is, ami Jack Cole-ra utal, Kovács másik alakmására. Az alteregók egymást idézik, egymást a KAF-i költői világ alteregóhálózatába fonják be, tulajdonképpen ez a dialógus egyik útja Kovács András Ferenc és a világirodalom között: az alteregók sora, a fentieken kívül például Sir Andrew Blacksmith létesít relációt különböző korok költőivel, irodalmi műfajaival.

Mindegy, hogy a kánont oktatási útmutatóként, normaként és szabályként, vagy az alapvető auktorok jegyzékeként határozzuk meg,17 a Lázáry-szövegek mindenképp az irodalmi kánon részeivé kezdenek válni, hogy meddig, az kérdéses, de a különböző stratégiák elsősorban két kánon részévé teszik: az egyik a posztmodern (az átiratos, arcváltakoztatásos gesztusa révén), a másik pedig a 18-19. századfordulói lírai világ

14 Kovács András Ferenc: Scintilla animae. KOMP-PRESS Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, 1995. 172.

15 Korunk, 1998/8. 13.

16 Joe Coleman Jack Cole ükapja, Lásd. Kovács András Ferenc: Jack Cole daloskönyve. Jelenkor Kiadó - Polis Kiadó, Pécs - Kolozsvár, 1996, 104.

17 Jan Gorak: A modern kánon létrehozása. Egy irodalmi eszme teremtése és válsága, in. Irodalmi kánon és kanonizáció. Szerk. Rohonyi Zoltán. Bp., Osiris Kiadó - Láthatatlan Kollégium, 2001.17.

100