Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 5. szám - Gyulai Levente: Az interjú mint az (ön)kanonizáció lehetősége

1890-től Marosvásárhelyen élt. A várossal szomszédos Marossárpatakon hunyt el 1929 októberében. Ötvenkilenc verse még 1992 augusztusában került elő a marosvásárhelyi Molter-hagyatékból. A hirtelen, sőt: hihetetlen fölfedezést követő filológiai kutatómunka, illetve a nehéz és szövevényes életrajzi nyomozás eredményeképpen jó néhány eredeti Lázáry-levélre és elegyes följegyzésre bukkantunk a költő élettársának, későbbi özvegyének, Vajdaréthy Júliának mindeddig lappangó hagyatékában... Ám ugyanott további százhatvan költeményre, valamint Marullo Pazzi (késő reneszánsz költő és zeneszerző) tizenhét versének Lázáry általi fordítására, avagy átköltésére akadtunk... A Lázáry-oeuv- re immár teljesnek látszott, amikor is 1995 júliusában (a marosvásárhelyi Teleki Téka és dr. Vajdaréthy Rábán fáradhatatlan közreműködésének köszönhetően) a Vajdaréthy Júlia-féle kéziratköteg fájóan hiányzó, elveszettnek hitt részeire is rátalálhattunk... Egy szürke notesz és újabb százhuszonhárom vers! Zömükben fiatalkori próbálkozások, rögtönzések, úti képek, zsengék; illetőleg már kései költemények, poémák, megkeseredett tréfák, szomorú töredékek: egy életmű törmelékei... Közöttük néhány általunk eleddig ismeretlen átköltés, avagy fordítás: Caius Licinius Calvus (Catullus-kori latin), Sir Andrew Blacksmith (XVIII. századi angol) és Fu An-kung (VIII. századi kínai) költőktől. Lázáry lírikusi hagyatéka így, a maga összességében 359, még pontosabban 449, de tulajdonképpen 926 verset tartalmaz. Az egésznek mutatkozó szövegkorpusz földolgozása roppant időigényes, ám folyamatban van."4 Lázáry - nem véletlenül - száz évvel idősebb a korpuszt nyilvánosságra hozó személynél, Kovács András Ferencnél, aki 1959. július 17-én született.5 A vizsgált, KAF-fal készült interjúk a Lázáry-kanonizációra való kezdeményezésnek tekinthetők, és a Lázáry-szövegkorpusz első, tehát irányadó értelmezéseként kívánnak fellépni. KAF a Jan Assmann által a szent szöveg és a kanonikus szöveg fogalma kapcsán felállított hármas modellben6 megjelenő interpretátorhoz hasonlít, aki a szöveg és a hallgató között közvetít, csak ő a Lázáry-életművet az irodalom folyamatába bevonva - és az irodalmi hagyományhoz viszonyítva7 - az interjúk és lábjegyzetek révén az olvasóközönséggel ismerteti meg.

4 Lázáry René Sándor: Alexander Renatus. Tiszatáj, 2000/5. 17. Az idézet kapcsán fontos megjegyeznünk, hogy C. L. Calvus nem fiktív szerző. Lázáry hagyatéka folyamatosan alakul(t), és halálának időpontja is kérdéses, abban az értelemben, hogy a Nappali Ház 1993/2-es számában például 34 versről van szó, halálának éve: 1927. A Forrás 1997/4-es és 2000/1-es számában a következő adatok szerepelnek: 1992-ben 40 verse került elő, később még 108 költemény, majd egy szürke noteszben újabb 131 írás. Halálának éve 1927. A Tiszatáj 2000/5-ös számában: 1992-ben 59 versére bukkannak rá, majd 160 újabb költeményre, és 1995-ben egy szürke notesszel együtt még 123 mű. Halálának éve 1929.

5 Kovács András Ferenc: Scintilla animae. KOMP-PRESS - Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, 1995. 175.

6 „Kánoni szövegek értelme csakis szöveg-értelmező-hallgató hármas viszonyában bontakozhat ki." Jan Assmann: A kulturális emlékezet. írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. (Ford.) Hidas Zoltán. Bp., Atlantisz Könyvkiadó. 1999. 95.

7 Figyelemre méltó az, ahogyan KAF a Balázs Imre Józseffel való beszélgetésben a hagyományhoz való viszonyát meghatározza: „...az ember vállalható vagy kevésbé vállalható irodalmi (és egyéb) hagyományok hálójában, szövevényében él.,. [...] Azoknak a névsora, akiket idézek vagy átírok, nyilván azokból áll főleg, akik valamelyest közel állnak hozzám. Azt nem szeretem, amikor megkérdik, hogy kik a kedvenc költőim. Erre sem tudok válaszolni, nemhogy arra, hogy: ki a kedvenc költőm. Tudomisén: a sumér agyagtábla vésnöke. Ez egy roppant gazdag és nagyon tág dolog. Nem is szeretek választani. Tulajdonképpen ez az és-és-és elvén működik, mindent kell választani egyszerre." In. „Mindent kell választani egyszerre". Kovács András Ferenccel beszélget Balázs Imre József. Helikon, 1999/17.17.

98