Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Gyulai Levente: Az interjú mint az (ön)kanonizáció lehetősége
Gyulai Levente Az interjú mint az (ön)kanonizáció lehetősége A Lázáry René Sándor-művek szövegkontextusairól „...mindent kell választani egyszerre." Kovács András Ferenc Az interjú főleg a médiában kap hangsúlyozott szerepet, ezért gyakran hajlamosak vagyunk elhanyagolni irodalmi funkcióját, noha egy irodalmi kontextusú interjú is releváns lehet, különösen egy olyan esetben, amilyenről az alábbiakban lesz szó. Az interjú, kétoldalúvá tagolva a kommunikációt, elsődleges információforrássá avatja a kérdezettet, és irányadóvá a kérdezőt. írásomban elsősorban két interjún vizsgálom meg a szépirodalmi kontextusú interjú kanonizáló hatását. Mindkettő Kovács András Ferenccel készült, a kérdezők Fűzi László1 és Csontos Erika.1 2 A beszélgetések KAF lírájának több oldalát is megvilágították, most a Lázáry René Sándort érintő szempontokat nézzük: olyan fiktív3 szerzőről van szó, akinek költészete még nem alkothat egységes korpuszt, mert verseit még nem publikálták kötetben, így ezek csak folyóiratokban vagy interneten olvashatóak. Lázárynak az irodalmi folyamatba való beépítését a szövegeinek közreadójával és „eredeti" szerzőjével, Kovács András Ferenccel készített interjúk is nagymértékben meghatározzák, hiszen felszínre hozzák, illetve megteremtik a Lázáry-életmű (világ)irodalmi kapcsolatrendszerét. Egy „nem kortárs" irodalmár kötetben még kiadatlan életműve esetén a kanonizáció szempontjából lényeges az ilyesfajta dialógus megléte. Kovács András Ferenc ehhez különböző kanonizációs stratégiákat választ, igyekezve megteremteni a Lázáry-figura identitását, hitelességét. Kovács András Ferencnek új szerep jut a Lázáry-versek kapcsán. A maszkokat, arcokat teremtő KAF-i átírások a Lázáry-versekben is fellelhetők, az igazán releváns és új funkció a nyilvánosságra hozó, filológusi szerep. A közzététel módja az, ami a verseket az irodalmi kontextusba olvasztja, mintegy beavatja őket. KAF nemcsak az interjúkban, hanem a Lázáry-versek folyóiratközléseiben is megkezdi a fiktív szerző imázsépítését, utóbbi esetben a „közzétett" szövegeket gyakran életrajzi-filológiai lábjegyzetek kísérték, kísérik, különböző változatokban. (Eltér például a „felfedezett" szövegek száma vagy maga a szöveg is. - 1. Nappali Ház 1993/2., Forrás 1997/4. stb.) A Tiszatáj 2000. májusi számában olvasható változat például így szól: „Lázáry René Sándor 1859. szeptember 17-én született Kolozsvárott. Latin és francia szakos tanár volt, kiváló romanista hírében állott, de ez nem bizonyított, mindenesetre hosszabb ideig hivatalnokként is működött. 1 Kovács András Ferenccel beszélget Fűzi László: „Mint forró csontok a máglyán". Forrás, 1997/4. 2 Kovács András Ferenc: Scintilla animae. KOMP-PRESS - Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, 1995. 159-176. vagy Magyar Napló, VI. évfolyam 13-14. szám, 1994. július 8. 3 „... A következő aztán Lázáry René Sándor volt, ez '92 októberében jutott eszembe, azért, mert kedvem volt egy kicsit verlaine-izálni, olyan volt a hangulatom, ki kellett találni Vásárhelynek egy költőt, ez lett Lázáry René Sándor." In. „Mindent kell választani egyszerre". Kovács András Ferenccel beszélget Balázs Imre József. Helikon, 1999/17.17. 97
