Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 5. szám - Borzák Tibor: Szolgálni a nemzetet

azt értem, hogy minél több pénzt szeretnék kapni a képeimért, ez különösebben soha nem érdekelt. Számomra sokkal fontosabb a földi életen túli jelenlét. Jó lenne a képeim révén tovább élni. Ahogyan a legnagyobb festők. Nincs annál szebb dolog, amikor valaki azért keresi fel a Szépművészeti Múzeumot, hogy láthassa a híres alkotásokat, vagy képes hosszú kilométereket megtenni Debrecenbe, Pécsre Munkácsy képei miatt. A gyönyörű festmények igenis lehetnek erőt adó élmények az emberek számára.- Miközben az alkotóban is ott a vágy a megmutatkozásra...- Természetesen!- A kritikusok ilyeneket írnak önről: „egy reneszánsz festő", „művészete átfogja a századot". Mit szól hozzá?- Ez a művészettörténészek dolga. Elolvasom, amit rólam írnak, de különösebben nem foglalkozom vele. Az nem rossz, ha dicsérnek. Persze vannak kritikusabb hangú publikációk is. Azokat úgy könyvelem el, hogy nem lehet mindenkinek ugyanaz a véleménye.- Elhalmozták díjakkal...- Mindegyik jólesik. 1996-ban Baja díszpolgára lettem. Ennek azért örülök, mert mások is úgy gondolták, hogy tettem valamit a városért, a helyi kultúráért. Egy ilyen elismerés további tettekre ösztönzi az embert. Ugyanezt mondhatnám a 2004-ben megkapott Köztársasági Ezüst Érdemkereszt, vagy a különféle művészeti díjak, szakmai kitüntetések kapcsán is.- Életművéhez hozzátartozik a pusztulásra ítélt katonavárosi Szent György-kápolna és a szerb sírkert megmentése. Miért volt fontos az ön számára?- Mert az életem része volt a közelünkben lévő szerb temető, melynek történte 1690- re nyúlik vissza. Akkor jöttek Bajára a görögkeleti szerbek Csernovics Arzén pátriárka irányításával. Iskolába menet mindig elhaladtam a temető mellett. A sárkányölő Szent Györgyről elnevezett kápolna megszentelt hely volt, amikor harangoztak, tudtam, hogy vagy ünnep van, vagy temetnek. Csodálatos és látványos szertartásuk végén kalácsot osztogattak. A kápolnát körülölelő domb oldalát sírok borították, pravoszláv egyházi szertartással búcsúztatták a halottakat. Utoljára Vrányovacski Szávót, a szabómat temették ide. Egyébként nekem kiskoromtól fogva voltak szerb barátaim, alvégi családok, városi kereskedők gyerekei. A kápolna a II. világháborúban megsérült, a legnagyobb pusztítás azonban békeidőben érte: kirabolták az épületet, ikonosztázát, ikonjait, kegyszereit, berendzési tárgyait ellopták. Egy nem egészen átgondolt döntés alapján a város tulajdonába került a szerb temető, melynek helyén nyugdíjasházat akartak építeni. Az egészben az a megdöbbentő, hogy a szentendrei pátriárka félrevezetésében - hogy jó pénzt lehet kapni a területért, ha felszámolják a temetőt - többek közt a temető szerb gondnoka működött közre. Aztán megtörtént az exhumálás, a koporsókat átvitték az új temetőbe. A farizeusok a kápolna tégláit is szétosztották már egymás közt, de szerencsére sikerült megakadályozni az épület lebontását. Sokan felháborodtak a történteken. Barátaimmal - köztük Bánáti Tiborral és Gál Zoltánnal - a nyilvánossághoz fordultunk. Felajánlottam, ha rendbehozzák a kápolnát, ingyen kifestem. A felújításra végül Éber András polgármestersége alatt került sor 1999-ben. ígéretemhez híven újjáteremtettem a kápolna belső terét, a falfestményeket secco technikával készítettem el. Már munka közben tudtam, hogy ez lesz a Megbékélés kápolnája.- Tehát a névadás is az ön érdeme. Igaz, hogy saját arcképét is odafestette az egyik képre, ahogyan a reneszánsz festők tették?- Nemcsak én vagyok látható, hanem Rudnay Gyula, Nagy István, Tóth Menyhért, Michelangelo, a szüleim és megboldogult feleségem is. Őket rejtettem el a szenvedéstörténetről, az angyali üdvözletről, az Istenanyáról, a kis Jézusról és a Keresztelő Szent Jánosról, valamint a négy pravoszláv szentről, Szent Száváról, Szent Miklósról, Cirillről és Metódról alkotott jelenetek figurái között. A kápolna közvetlen közelébe néhány meg83