Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Borzák Tibor: Szolgálni a nemzetet
mentett sírkőmaradványból padokat készíttettem. Nagyon szeretnek ott üldögélni az emberek: beszélgetnek, néha kártyáznak. Megy tovább az élet... Van valami sorsszerűség vagy isteni kegyelem abban, hogy B. Mikii Ferenc festőművész lelki és művészi kötelességének érezte a semmiből újjáteremteni ezt a pusztulásra szánt kápolnát és környezetét. Rendkívüli invencióval megküzdött munkája közben szimbólummá nemesült számára ez akis épület, és új titulussal bővítette a régit. Legyen ez a megbékélés kápolnája. Ezt ábrázolja a belső tér jelképrendszere, a bizánci és latin, a keleti és nyugati keresztény művészet motívumainak harmóniája. Két secco egyetemes jelentést sugall. A bejárat belső jobb és bal oldalán Cirill-Konstantin és Metód bizánci görög testvérpár. Ők fordították szláv nyelve a Szentírást. II. János Pál pápa 1980. december 31-i keltezéssel kiadott apostoli levelében Cirillt és Metódot Európa védőszentjeivé nyilvánította. A pápa kijelentette, hogy Szent Benedek mellett, aki elsősorban nyugati és közép-európai volt, szükségünk van arra, hogy rávilágítsunk a bizánci hagyományokra, a keleti kereszténység értékeire, az egyház egységére. A Megbékélés kápolnája nyitott kapukkal várja a látogatókat. - Rapcsányi László- Dunai tájak, emberek, szokások. Hagyományok, hagyományos témák. Derűs, borús történetek, tetten érhető humánum. Reneszánsz példák, rembrandti út, magyar elődök. Mi áll önhöz legközelebb ezekből?- Ennek megítélése megint csak nem az én reszortom. Témáimat sokszor véletlenszerűen választom. Ha meglátok valami érdekeset, vagy valami nagyon leköti a figyelmemet, előfordulhat, hogy kép lesz belőle. Néha betérek az utcánk sarkán lévő kocsmába - ahogyan hajdanán Rudnayval is megittunk ott egy pohárka bort -, figyelem az embereket, a gesztusaikat, és megfestem őket. Mostanában megint jobban izgat a figurális ábrázolás. De nem lettem hűtlen a tájhoz sem: a veránkai Duna, a hortobágyi róna, a berekfürdői határ gyakran feltűnik a képeimen. Még most is, ennyi évesen is szívesen megyek ezekre a helyekre, mindig meghívnak a művésztáborokba.- Merre járt a nagyvilágban?- Olaszországban, Franciaországban, Németországban, Angliában, Izraelben, Romániában és az egykori Szovjetunióban. Tanulmányutakon jártam, kiállításokat rendeztem. Mindenhol sokat gyarapodtam, sok élménnyel lettem gazdagabb. És természetesen képek is születtek.- Érdemes volna megírni a visszaemlékezéseit...- Egyszer már nekikezdtem. De nincs rá érkezésem. Lefoglalnak a kiállítások.- Valójában soha nem kényeztette el a művészetpolitika és a társadalmi mecenatúra. Nem bántotta?- Miért bántott volna? Az igaz, hogy a nagy megrendeléseket nem én kaptam, de tőlem is vásárolt rendszeresen a Képzőművészeti Alap. Abból persze nem lehetett volna megélni. De annyi minden mással foglalkoztam a festészet mellett, hogy nem kellett szűkölködnie a családomnak. A művésztelep megszűnése után a bajai Finomposztó Vállalatnál kaptam négyórás állást mint tervező. Óraadóként tanítottam rajzot a tanítóképzőben, kerttervezést a kertészképzőben és kirakatrendezést a kereskedelmi szakközépiskolában. Nemcsak Baján, hanem Bács-Kiskun megyében is megbecsültek. S valami csoda folytán nem felejtettek el, máig sokfelé hívnak, hogy rendezzek kiállítást a műveimből. Én meg boldogan megyek.- Ha elölről kellene kezdenie, mindent ugyanígy csinálna?- Nem is tudom. Talán... Elég érdekes pályám volt. Nem?... Baja, 2006. január 84
