Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Varga Imre: A szél fúvása; Párhuzamos életeimből; Karusszel (versek)
Varga Imre A szél fúvása Idegen, ugye, nektek, idegen, ahogyan beszélek? Csak a törzs nyelvét értők zavartan hátra- s félrenéznek. Itt vagyok, hél S hiába. Tüzemből nem kap a testük - dermed bennük a lélek. Riadtak, míg rájuk nézek. Patakcsobogás, madárdal, erdő zúgása - így sem értnek. Mindenütt helye van, annak, aki kilépett. Egy kevés árny a fenyéren - ez is otthonként véd meg. Közelebb hozzám a Tejút mint a bőröm; gerincem előtt világít. Szavaim közt az űr sötétje látszik s az élő csend kitágít. Dobog, lüktet a kő alattunk. A csak törzsünk szavait értők zavartan félrenéznek. A szél lobog zölden - ez a búcsúm most, énem helyetti ének. Párhuzamos életeimből Az él átmetszi a burkot. Egy gondolat kettéhull. Még mélyebbre, még, érzésed magjáig: ízleled a fém hidegét, látod a megnyílást, ahogy fájdalmadat az öröm elönti. Fehére, arany fénye kiárad. A kőfejtő munkás bődülve eldől; ideje elbomlik gyorsan, a sziklafal tövében, csontjai a kitermelt kövek között. 74
