Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal IX.
cselekedetre szánta el magát. Fél lábbal egy megvasalt kalodába volt zárva, de valaki becsempészett hozzá egy kést, mire olyan tervet eszelt ki, melynél hátborzongatóbbat senki emberfia nem hallott. Kimérte, hogy mennyit kell levágnia a lábából, hogy kiszabadíthassa a kalodából, s annyit le is vágott belőle. Minthogy börtönét szigorúan őrizték, nyílást vágott a falba, majd elindult Tegea felé, és úgy menekült el. Éjjel úton volt, nappal némán lapult az erdőben. S habár a lakedaimóniak mindenfelé nagy buzgalommal keresték, a harmadik éjszaka eljutott Tegeába. Maguk a spártaiak is megdöbbentek ettől a hihetetlen bátorságtól, hiszen ott látták a láb levágott darabját, magát a férfit viszont nem tudták elfogni. Hogy csinálta mindezt? Hiszen ez nem akármilyen munka! Hiszen nem elég csak az izmokat elvágni, ott vannak az inak és a csontok is. Öncsonkítások persze a mi korunkban is előfordultak, szemtanúk állítják, hogy a gulágokon az emberek gyakran levágták a kézfejüket, vagy hasba szúrták magukat. Még olyan esetről is van írásos beszámoló, amikor az egyik rab egy deszkához szegezte a nemi szervét. Ám itt mindig az volt a cél, hogy az illető megszabaduljon a szörnyű kényszermunkától, kórházba kerüljön, s ott pihenjen egy keveset. De hogy valaki levágja a lábát, s azonnal menekülni kezdjen? Futni? Rohanni? Hogyan lehetséges ez? Fél lábon és kézen csúszva? De hiszen a másik lába iszonyúan fájhatott, és erősen vérezhetett! Hogyan próbálta elállítani a vérzést? Menekülés közben nem kerülgette ájulás a kimerültségtől? A szomjúságtól? A fájdalomtól? Nem érezte úgy, hogy mindjárt megőrül? Nem látott kísérteteket? Nem kínozták lázálmok? Látomások? Vámpírok? És a sebe nem fertőződött el? Hiszen a csonkot a földön kellett vonszolnia, porban, mocsokban, mert hogyan másként? Nem kezdett-e hát püffedni a lába? Gennyesedni? Kékülni? És valahogy mégiscsak elmenekül a spártaiak elől, meggyógyul, falábat farag magának, s végül Mardoniosz perzsa vezér jóspapja lesz. Plataiainál közben nő a feszültség. Az isteneknek sokadszorra is eredménytelenül bemutatott áldozatok után végre annyira biztató jóslat születik, hogy Mardoniosz dönt: megindítja a támadást. Sürgős neki a győzelem, mert minél előbb szeretne Athén és egész Hellasz kormányzója lenni. A rohamozó lovasok nyíl- és dárdazáporukkal nagy veszteségeket okoztak az egész hellén seregnek... a perzsa lovasság teljes erővel rohamot indított. Amikor aztán kiürülnek a tegezek, a két hadsereg között rettenetes kézitusa veszi kezdetét. Több százezer ember akaszkodik össze gyilkos birkózásban, szorítja egymást halálos öleléssel. Kinek mije van, azzal üti-veri az ellenfél fejét, kést nyom a bordái közé, rugdossa a sípcsontját. El lehet képzelni azt a tömeges nyögdécselést és szuszogást, hörgést és jajgatást, átkozódást és üvöltést. A véres tumultusban, Hérodotosz véleménye szerint, a spártai Arisztodémosz mutatkozott a legbátrabbnak. Vele a következő dolog történt: Leónidasz három67
