Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal IX.
egyszer csak a perzsa, alighanem rossz előérzettől gyötörten, elmerengve így szól Therszandroszhoz: „Látod itt a lakomán a perzsákat? Láttad a roppant sereget, amely ott táborozik a folyó mellett? Én mondom neked, ezek közül hamarosan csak kevesen fognak élni." Ezt mondta a perzsa, s közben csak úgy ömlöttek a könnyei. Therszandrosz vigasztalni próbálja láthatóan szomorúságba részegedő szomszédját, s lévén ő maga józan, nagy bölcsen megkérdezi: „Nem kellene megmondanod ezt Mardoniosznak és a rangban mögötte következő perzsáknak?" A perzsa erre tragikusan hangzó, ám nagyon is okos mondattal válaszol: „Barátom, aminek az isten akarata szerint egyszer meg kell történnie, azt senki emberfia meg nem változtathatja. Meg aztán annak az embernek a szavát, aki megmondja az igazat, senki sem fogadja el. Amit itt elmondtam, azt nagyon sok perzsa tudja, mégis el kell fogadni a sorsunkat. Az a legnagyobb csapás az embernek, hogy sok mindent lát előre, amit nincs hatalma megváltoztatni." A Plataiai alatti nagy csatát, amely a perzsák vereségével végződött, és hosszú időre eldöntötte Európa uralmát Ázsia fölött, apró összecsapások előzik meg, amelyekben a perzsa lovasság támadja a védekező görögöket. Az egyik összecsapásban elesik Maszisztiosz, a perzsa seregek parancsnokának tényleges helyettese. A perzsa csapatok felváltva rohamoztak, az élen vágtató Maszisztiosz lovát egy nyíl oldalba találta, az állat fájdalmában felágaskodott és levetette lovasát. Maszisztiosz a földre zuhant, a hellének azonnal rárohantak, elvették a lovát, őt magát pedig heves dulakodásban megölték. Nem volt könnyű végezni vele, mert bíborköpenye alatt aranyozott lemezekből készült páncélinget viselt, amely felfogta az ütéseket, míg valaki meg nem látta: ekkor a szemébe döfött, mire Maszisztiosz összeesett és meghalt. Ekkor nekikeseredett harc kezdődik a holttest megszerzéséért. A vezér holtteste szentség. A megfutamodó perzsák visszafordulnak, hogy harcban elvegyék, de hiába. Nagy veszteségeket szenvedve térnek meg táborukba. Amikor a perzsa lovasság visszaérkezett a táborba, az egész sereg gyászba borult Maszisztiosz halála miatt, de elsősorban Mardoniosz. A katonák lenyírták a hajukat, levágták a lovak és a málhás állatok sörényét, és hosszan jajveszékeltek. Egész Boiótiát betöltötte fájdalmas jajgatásuk, mert hát olyan férfit gyászoltak, akit Mardoniosz után a legjobban becsült minden perzsa és maga a király is. Ezzel szemben a görögök, akik nem hagyták, hogy elvegyék tőlük a holttestet, azt szekérre rakták és végighordozták a hadsorok között. Érdemes volt megnézni a halott vezért, mert daliás termetű, szép küllemű férfi volt, amíg élt, ezért aztán a hellének otthagyták a csatasorokat, és mind odasereglettek, hogy közelebbről is szemügyre vegyék. Történik mindez néhány nappal a döntő, nagy csata előtt, amelyet egyik fél sem mer elkezdeni, mert az ezzel kapcsolatos jóslatok folyton kedvezőtlenek. A perzsák jóspapja egy peloponnészoszi görög, bizonyos Hégészisztratosz, aki azonban a spártaiaknak is, az athéniaknak is ellensége. Ez a Hégészisztratosz egykor sok bajt okozott a spártaiaknak, ezért elfogták, megkötözték, és ki akarták végezni. Kétségbeesett helyzetében - hiszen nemcsak az élete volt veszélyben, hanem a kivégzése előtt még szörnyű megkínzatás is várt rá - minden emberi képzeletet felülmúló 66
