Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal IX.
Ezzel azonban még nincs vége! Hérodotosz ezt írja: Ez a Lükidasz-ügy általános felzúdulást keltett Szalamiszon, s amikor az athéni asszonyok tudomást szereztek róla, Lükidasz szállásához rohantak, és feleségét és gyermekeit is megkövezték. Feleségét és gyermekeit! Ugyan mit vétettek azok az athéni gyerekek, mi közük volt ahhoz, hogy apjuk megegyezést keresett a perzsákkal? Tudtak-e egyáltalán valamit is a perzsákról? Tudták-e, hogy aki szóba elegyedik velük, helytelenül cselekszik, mi több - halállal bűnhődik? És a gyerekek közül a legkisebbek vajon el tudták-e képzelni, hogy néz ki a halál? Milyen szörnyű? Melyik pillanatban döbbentek rá, hogy azok az ismerős mámik, nénik, akik a házuk előtt gyülekeznek, nem finomságot, nem szőlőt hoznak nekik, hanem köveket, s azokkal mindjárt szétverik a fejüket? Lükidasz sorsa jól mutatja, hogy mennyire éles, fájdalmas és felkavaró kérdés volt a görögök körében az ellenséggel való együttműködés. Mit tegyen az ember? Hogyan viselkedjen? Mit válasszon? Együttműködjön vagy ellenálljon? Beszéljen az ellenséggel, vagy bojkottálja azt? Próbáljon egyezkedni a túlélés érdekében, vagy válassza a hősi halált? Súlyos, kínzó, gyötrő dilemmák. Ezek az alternatívák folyamatosan megosztják a görögöket, s ez a megosztottság nem csupán vitákban és szóbeli összetűzésekben jut kifejezésre. Fegyverrel is harcolnak egymással, harctereken: az athéniak a thébaiakkal, a phókisziak a thesszaliaiakkal; egymás torkának ugranak, kivájják egymás szemét, levágják egymás fejét. Egyetlen perzsa sem képes akkora gyűlöletet ébreszteni egy görögben, mint egy ellentáborhoz vagy ellenlábas törzshöz tartozó másik görög. Lehet, hogy valamiféle komplexusok, bűnök, hitszegések, árulások rejlenek e mögött? Eltitkolt félelem, rettegés az istenek átkától? Mindenesetre nincs már messze a következő összecsapás: a nagy háború Plataiai és Mükalé között vívott két utolsó ütközetében kerül erre sor. Először - Plataiai. Nos, amikor Mardoniosz rájött, hogy az athéniak és a spártaiak nem törnek meg, nem adják be a derekukat, a földdel tette egyenlővé Athént, és visszahúzódott északra, a perzsákkal kollaboráló thébaiak földjére, ahol az egyenletes, sík terep kedvezett a perzsák nehézlovassággal vívott harcmodorának. Erre a Plataiai közeli síkságra érkeztek az őt üldöző athéniak és spártaiak is. A két hadsereg fölállt egymással szemben harci rendben és - várt. Mindenki érezte, hogy nagy pillanat közeleg, mindent eldöntő, halálos pillanat. Múltak a napok, mindkét oldal bénító mozdulatlanságba dermedve várakozott, az isteneket faggatva - ki-ki a saját isteneit -, hogy alkalmas-e a pillanat a csata elkezdésére, ám a felelet folyton az volt, hogy - nem! Az egyik ilyen napon egy Attaginosz nevű kollaboráns görög lakomát rendez Mardoniosz tiszteletére, s erre meghívja az ötven legelőkelőbb perzsát és ugyanannyi thébai előkelőt is. A vendégeket párosával úgy ülteti, hogy minden kere- vetre egy perzsa és egy thébai jut. Az egyik kereveten a görög Therszandrosz ül egy perzsával, akinek a nevét Hérodotosz nem említi. Együtt esznek és isznak, 65
