Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal IX.
évszázadban sorra tizedelték a kontinens fiatal, gyarmatosítás alól felszabadult államait. Ezek az államok kezdettől fogva gyengéknek bizonyultak, sok közülük máig az maradt. Algériai utamnak köszönhetem továbbá azt is, hogy először állhattam a Földközi-tenger partján. Azt hiszem, attól a perctől kezdve kicsit jobban értem Hérodotoszt. A gondolkodását, kíváncsiságát, azt, ahogyan a világot szemlélte. Horgony Változatlanul a Földközi-tenger mellett, Hérodotosz tengere mellett vagyunk, éppen csak annak keleti felében, ahol Európa és Ázsia találkozik, ahol a két kontinenst kellemes fekvésű, napfényes szigetek hálózata köti össze, a szigetek csöndes, nyugalmas öblei pedig pihenésre, megállásra csábítják a hajósokat. Mardoniosz perzsa vezér elhagyja téli szálláshelyét, felkerekedett Thesszaliából és megindult a sereggel Athén felé. Amikor azonban a városba ér, nem talál benne senkit. Athén romokban, üresen áll. Lakói elhagyták a várost, Szalamiszra menekültek. Elküldi hát oda Murükhidész nevű emberét, aki újra fölajánlja az athéniaknak, hogy harc nélkül adják meg magukat, és ismerjék el uralkodójuknak Xerxészt. Murükhidész előadja javaslatát a legfőbb athéni hatalom - az Ötszázak Tanácsa - előtt, a tanácskozást pedig athéniak tömege hallgatja odakinn. Mindannyian hallják, amikor az egyik tanácstag, név szerint Lükidasz, kifejti véleményét, miszerint legjobb lenne elfogadni Mardoniosz ajánlatát, és valahogy egyezséget kötni a perzsákkal. Az athéniak erre felháborodásukban körbeveszik Lükidaszt, és azon nyomban halálra kövezik. Álljunk meg egy pillanatra ennél a jelenetnél! A demokratikus, szólás- és gondolatszabadságára oly büszke Görögországban vagyunk. S lám, az ország egyik lakója nyilvánosan kifejti véleményét. De abban a pillanatban nagy kiáltozás támad! Lükidasz ugyanis elfeledkezett arról az egyszerű tényről, hogy háború van, háborúban pedig minden demokratikus szabadságjog, mindenféle szólásszabadság háttérbe szorul. A háborúban ugyanis másfajta, sajátos törvények uralkodnak, az egész törvénykönyv egyetlen, alapvető és kizárólagos törvényre redukálódik - győzni mindenáron! Lükidaszt tehát, alighogy elmondja véleményét, halálra kövezik. El lehet képzelni, milyen dühös, felháborodott, ideges lehetett a tömeg, amely hallgatta. Olyan emberek voltak, akiknek a perzsa hadsereg a sarkában lépkedett, akik már elvesztették fele országukat, elvesztették városukat. Ott, ahol a Tanács ülésezik a bámész athéniak figyelmétől kísérve, nem nehéz követ találni. Görögország a kő hazája, van belőle mindenütt elég. Az emberek köveken lépdelnek, elég csak lehajolni, s fölvenni egyet. És ez történik! Mindenki keres egy kézre álló, jó kis követ, és megdobja vele Lükidaszt. A szerencsétlen először alighanem kétségbeesetten kiabál, aztán vérben úszva jajgat, összegörnyed fájdalmában, hörög, kegyelemért rimánkodik. Minden hiába! A nekidühödött, őrjöngő, tomboló tömeg már se lát, se hall, nem gondolkodik, nem képes megállni. Csak akkor tér magához, amikor a megkövezett, véres húscafattá vált Lükidasz örökre elhallgat. 64
