Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 5. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal IX.

Az az érzésem, hogy Hérodotosz egészen másfajta gonddal küszködött. Nevezetesen - elhatározza, valószínűleg élete vége felé, hogy könyvet fog írni, tudatában van ugyanis annak, hogy óriási mennyiségű történetet, tudást gyűjtött össze, s ha ezeket nem írja le könyv alakban, köddé válik mindaz, amit emlékezetében őriz. Itt megint ugyanarról van szó - az ember örökös harcban áll az idővel, az emlékezet gyöngeségével, illékonyságával, azzal a tulajdonságával, hogy elhalványul, elkopik. Ebből a harcból született meg tehát a könyv ötlete, minden könyv ideája. Es ez magyarázza a könyv tartósságát, hogy azt ne mondjuk, örökkévalóságát. Az ember ugyanis tudja, s évei számának gyarapodásával egyre jobban tudja, és egyre fájóbban érzi, hogy emlékezete gyönge és illékony, s ha tudását, tapasztalatait nem írja le tartósabb formában, akkor mindaz, amit magában hordoz, eltűnik. Ezért akar mindenki könyvet írni. Táncdalénekesek és futballisták, politikusok és milliomosok. Ha pedig maguk nem képesek rá, vagy nincs idejük, megbíznak valaki mást. így volt ez, és mindig így is lesz. Annál is inkább, mivel az írás könnyű, egyszerű dolognak látszik. Akik így gondolják, hivatkozhatnak Thomas Mann véleményére, szerinte ugyanis az író olyan ember, akinek a többi embernél nehezebben megy az írás.

Az a vágy, hogy mások számára minél többet megőrizzünk abból, amit mi magunk megtudtunk, átéltünk, Hérodotosznál úgy jelenik meg, hogy nem csupán dinasztiákat, királyokat és udvari intrikákat örökít meg, hanem - bár sokat ír uralkodókról és a hatalomról - bőven mesél egyszerű emberekről, hiedelmekről és gazdálkodásról, betegségekről és természeti csapásokról, hegyekről és folyókról, növényekről és állatokról is. Például - macskákról: Ha tűz üt ki, csodálatos dolog történik a macskákkal. Az egyiptomiak ilyenkor, ahelyett, hogy a tűz oltásával törődnének, egymástól bizonyos távolságra állva, a macskákra ügyelnek. A macskák pedig vagy átosonnak az emberek között, vagy átugorjak őket, és a lángok közé vetik magukat, s az ilyesmi az egyiptomiakat mély gyászba borítja. Ha valamely házban kimúlik egy macska természetes módon, a ház lakói lenyírják szemöldöküket, ahol pedig kutya pusztul el, ott egész testüket és fejüket.

Vagy a krokodilokról:

Most pedig leírom, milyen a természete a krokodilnak. A négy legtéliesebb hónapban nem eszik semmit. Bár négy lába van, egyszerre szárazföldi és vízi állat... Ahány állatot csak ismerünk a világon, mind közül ez lesz a legkisebből a legnagyobbá. Mert alig nagyobb tojásokat rak, mint egy lúd, s a kis krokodil akkora, mint a tojás, de megnőve tizenhét pékhüsz, sőt még nagyobb hosszúságot is elér. Szeme olyan, mint a sertésé, nagy fogai s nagy testének megfelelő agyarai vannak... Mivel a vízben tartózkodik, a szája belül tele van piócákkal. A madarak és állatok menekülnek előle, a bíbiccel azonban békében él, mert hasznát veszi. Amikor ugyanis a krokodil kijön a vízből, és felnyitja a száját, amit többnyire nyugat felé fordulva szokott megtenni, a bíbic beugrik a szájába, és megeszi a piócákat. A krokodilnak ez a szolgálat a kedvére való, ezért nem bántja a bíbicet.

Ezeket a macskákat és krokodilokat nem mindjárt vettem észre. Csak a vala- hányadik olvasásnál bukkantak fel, amikor hirtelen borzongva megpillantottam, hogy mint az őrültek, ugrálnak a tűzbe, amikor pedig a Nílus partján ültem, úgy tetszett, hogy látom a krokodil tátott száját, s a benne félelem nélkül garázdál58